113. Endrődi Sándor, a kuruc költő

Alsóörs egyik szép ligetében akadtunk erre az emlékműre: Endrődi Sándor, a kuruc költő emlékére… E helyen állt a költő háza…

Endrődi Sándor (1850-1920) (Kép: B. G.)

„Volt néhány esztendő Arany János halála és Ady Endre megjelenése között, amikor nem egy jó ízlésű, irodalmat szerető és olvasó ember Endrődi Sándort tartotta az akkor élő legjobb magyar költőnek. (…) Kortársai nagyon is tudomásul vették ezt, nagyon népszerű volt az irodalmi berkekben is, a nagyközönség körében is. (…) Soha senki el nem marasztalta; értékeit, aki ismerte, mind elismerte. Csak semelyik irodalmi körbe nem tartozott, tehát senkinek sem volt szívügye. (…) A Nyugat nemhogy Vajdát és Reviczkyt, de Kiss Józsefet és Rudnyánszky Gyulát is inkább tartotta számon előzményként, mint Endrődit – és az ugyanabban az alkalmatlan pillanatban meghalt Ábrányi Emilt -, holott Endrődi egy ideig nagyon népszerű kuruc dalaival Ady költészetére is hatott, és nem utolsósorban neki volt köszönhető, hogy Ady és a Nyugat felfedezte saját elődjüknek Vajda Jánost. Így azután az életében mindvégig elismert és méltán szeretett költő halála pillanatától fogva jobbról is, balról is kimaradt a méltatandók sorából. S még az is feledésbe merült, hogy költészetünk egyik legjobb verselője volt.”

„Jogásznak indult, de életútja egyre inkább az irodalom felé viszi, ezért hamarosan átlép a bölcsészkarra. Közben azonnal népszerűvé váló tárcákat ír különböző lapokba. Huszonnégy éves korától kezdve egymás után jelennek meg verseskönyvei, novellái és karcolatai, irodalmi tanulmányai. (…) (E)gyértelmű Habsburg-ellenessége, szociális lelkifurdalása, a nyomorúságos életeket magához ölelő hazaszeretete. Ezt fejezte ki legnagyobb hatású verseskönyvében, kuruc dalainak gyűjteményében, a Kuruc nótákban (1896). A millennium évében jelent meg ez a könyv. A költő egyszeriben hangot váltott. Nyilvánvalóan hatott rá Thaly Kálmán kuruckor-idézése, jól stilizált, eredetinek ható kuruc énekeinek népszerű könyve. De amit ő ír, merőben más. Alig archaizál, megtalálja a kuruc nyelv korszerű megfelelőjét, és beleönti minden vágyát a Bécstől független, uraitól megszabadult, demokratikus hazáért. Egyike volt a legnagyobb magyar könyvsikereknek. Hamarosan három kiadást ért meg. (…) Irodalomtörténeti feladataink közé tartozik végre igazságot szolgáltatni emlékezetének, és méltó helyére helyezni költészetünkben.”