Ámokfutás (13): Egy ámokfutás vége?
2017. 07. 11. 10 hozzászólásBencze Lóránt 2017. április 1-jével lemondott a Manysi igazgatásáról, és másodszor is nyugdíjba ment.
Megkérdeztem Balázs Gézát, a magyar nyelvstratégia kidolgozóját, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet kitalálóját, hogyan tovább? Ezt felelte: – Nyilván lehet találni még alkalmatlan nyugdíjasokat, akik örömmel vállalnak efféle pozíciót, de nem ironizálok. Bencze Lóránt tönkretette az eszmét, az intézetet, csapdába csalta az alkalmazottakat, tudományos titkára már korábban felmondott. Szerintem ebből már nem lehet kijönni.
„Ehhez sem értett…” Bencze Lóránt az Implom-díjjal (Gyula, 2017. febr. 24.)
Hogy történhetett mindez? kérdeztem. Balázs Géza többször utalt rá, hogy elhárítja az intézet konkrét alapításával kapcsolatos válaszokat, de itt-ott azért elárult valamit. – Tudok az intézet megalakításáról, Bencze múltjáról és tevékenységéről. Egyik kollégám meg is írta a történetet (vidéken jelent meg a könyv, lehet nyomozni utána). Én mégsem mesélem el, mert mindenki torzít a történeten, nyilván én is, nem akarom, hogy bárki elfogultsággal vádoljon. De tény, hogy 2016 augusztusában beszéltem azzal az emberrel, aki Benczét ajánlotta a kormányfőnek, nagyon megbánta, és azt mondta, örökre levette kezét Benczéről és nem ad többé tanácsokat.
Nyilván nem mond nevet… Mosolyog, nem. Tudható, hogy Bencze Lóránt és Balázs Géza jó kapcsolatban voltak. Állítólag Bencze benne volt Balázs Géza államvizsga bizottságában, egy ideig egy tanszéken dolgoztak (ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszék, ennek most Balázs a vezetője), de 1990-ben Bencze Zsámbékra távozott. – Ide még hívott is, mint néprajzost, mondja Balázs, de szerencsére nemet mondtam. Zsámbéki tervei később bedőltek, a főiskola leégett. Ennek ellenére kollegiális viszonyban voltam vele, eljárt a szemiotikai társaság konferenciáira, segítettem neki a vallásszemiotikai konferenciákban, sok írását megjelentettem, s kinevezése előtt az én egyetemi irodámban reszketett, mert vidéki lakos lévén nem volt hol várakoznia. Akkor nagyon furcsán viselkedett, sejthettem volna, hogy van valami személyiségi problémája.
Megtudtam, hogy Benczét egykori internátusi szobatársa szerint „Vacilleusnak” nevezték, mert hogy állandóan vacillált, soha nem tudott dönteni. – Ezt én nem tudtam, de illik rá a becenév.
2017 februárjában személyesen találkoztak Gyulán, az Implom József helyesírási versenyen. A program szerint egymás után volt előadásuk. Bencze Lóránt ott Implom-díjat is kapott, a helyesírás legnagyobbjainak járó kitüntetést. – Ott voltam az átadásom, Antalné Szabó Ágnes kolléganőmet vittem le Gyulára, aki szintén megkapta a díjat. Benczének annyi a köze a helyesíráshoz, a nyelvstratégiához, mint tyúknak az ábécéhez. Nekem többször is elmondta, nem szereti a nyelvművelést. A gyulai szereplésén osztogatta a Manysi három éve alatt megjelent második kiadványát, egy angol-magyar konferenciakötetet, amikor meglátott, nekem nem adott belőle – egy professzor kollégám olvasta, megdöbbenéssel látta, hogy szakmailag nulla, nyelvhelyessége és helyesírása csapnivaló. Ez volt Bencze hattyúdala, no meg az Implom-díj.
Nem kíméletes egykori kollégájával szemben. De Benczén már túl vagyunk. Hogyan tovább? – A Manysira Bencze dilettáns működése miatt nehéz lenne építeni. Persze drukkolok az ügynek, s az intézmények is, mert egy kicsit az én gyermekem. A nyelvstratégiát fontosnak tartom, működtetem a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportot, honlapjainkat, szolgáltatásainkat, nem titok, hogy kaptunk rá állami támogatást, és segítségére vagyok, vagyunk mindenkinek, akinek erre igénye van. Egy évszázados álmot valósítottunk meg az önálló intézet létrehozásával, kár, hogy félresiklott, de az a munka, amit belefektettünk, egészen nem veszett el, hiszen vannak alternatív intézmények, szervezetek.
„Köszönet mindenért…” Bencze Lóránt köszönetet mond Gyulán a díjért.
–Nem kíméletes, és nyilván haragszik. – Inkább iróniával szemlélem a dolgot. Egyrészt azért, mert soha nem vágytam semmilyen pozícióra, a pozíciók vagy megtaláltak, vagy nem. Másrészt azért, mert minden hasonló eset után úgy éreztem, nagyon jó, hogy nem kell benne részt vennem, jó, hogy megszabadultam tőle. Hazámért, kultúránként, nyelvünkért elkötelezett, de független ember maradhattam. Nincs ennél nagyobb ajándék, s ezt ebben az esetben Benczének köszönhetem. Nemrég olvastam Czeizel Endre egyik utolsó interjúját, ebből idéznék: „Akik gáncsoltak, mégis jót tettek nekem. Talán érti egy öreg orvos furcsa paradoxonát, hogy nem az lettem, ami akartam, de hálát adok érte.” Az én esetem még bonyolultabb: nem is akartam lenni semmi. Ehhez képest bőségesen elhalmozott a sors, és ezért csak köszönettel tartozom.
Előzmények:
Ámokfutás (1): Benczés-bicziklis Czuczor-ünnepségek
Ámokfutás (2): Kockuló idő. Manysi kiadvány(ok)
Ámokfutás (3): A Manysihoz vezető út
Ámokfutás (4): Bencze-kaczagány
Ámokfutás (5): Volt egyszer egy kormányprogram…
Ámokfutás (6): Benczei csúsztatások
Ámokfutás (7): Miért Manysi? Miért nem Manyi?
Ámokfutás (8): Ej, mi a Manysi?
Ámokfutás (9): Benczestratégiára van szükség!
Ámokfutás (10): Hiteltelenítve, és mégis hitelesen
Ámofkutás (11): Hattyúdal
Ámokfutás (12): Nyelvstratégiából — elégtelen
(Képek: Manyszi, szöveg: Vízkeleti Szilveszter)
10 hozzászólás
Máig tisztelt szerkesztőség!
Máig, mert rendszeres olvasójuk voltam. Igaz, egy ideje sajnálattal olvasom ezeket az ámokfutásos írásokat, és nem tudom elhinni, hogy itt is, ezen az oldalon is ilyen stílusban írnak, ilyen témáról.
Keresem, ki ez a Vízkeleti Sz., sehol semmi róla. Létezik egyáltalán?
Elhiszem, hogy BL nem volt a helyzet magaslatán, de így írni egy nyelvművelő oldalon egy idős emberről, nagyon kiábrándító.
Ha BG – akit eddig komoly embernek gondoltam – ezt iróniának nevezi, elég nagy baj, és az is, hogy ez a sorozat után önmagát még hazáért, kultúráért, nyelvért elkötelezettnek nevezi. Akik így akrnak visszavágni, nem vezetőink, nem szolgálnak magasztos eszméket. Remélem, egyszer majd ismét értékteremtéssel foglalkoznak és nem mocskolódással!
Tisztelt PL!
Én sem értek egyet mindennel, amit olvasok, sőt van külön- és ellenvéleményem is. Ami az Ámokfutás-sorozatban szerepelt, az több tekintetben a közpénz szétszórása, tehát társadalmi ügy. 40 milliós Czuczor-ünnepség és társai. Nem mentség, hogy valaki „idős ember”. Én megértem Balázs Géza iróniáját, szerintem szó sincs „mocskolódásról”, és senki nem tekinti őt, és ő sem magát vezetőnek – hiszen nem az. Azonban, amit a nyelvstratégiáért tett, az elvitathatatlan, ha tetszik valakinek, ha nem. Egyébként bőven kapott azért is, mert kitalálta ezt az Intézetet.
De abban egyetértek Önnel, hogy nem szeretném, ha az e-nyelv.hu ilyen cikkekkel lenne tele, vagyis kerüljön végre helyes vágányra a nyelvstratégia.
Üdvözlettel: Szabó Kálmán
Azért bennünket érdekelne a folytatás ámokfutással vagy anélkül!
Balázs Gézának, aki tudósnak is, embernek is kiváló, aki „sine ira et studio”, harag és részrehajlás nélkül mondja ki mindig az igazságot. most is tökéletesen igaza van. A hozzá nem értés, a dilettantizmus teszi tönkre a magyar közéletet. Jogos kritikájának van egy – a partikulárisnál (B.L) sokkal általánosabb – üzenete, az, hogy sokszor seggfejeket ültetnek magas székekre, sőt még náluk is alkalmatlanabbakat, olyanokat, aki csak az általam most velük kapcsolatban használt összetett szó előtagjai, olyanokat, akik a hátsó felükkel elfoglalják a náluk sokkal jobb elől a helyet, de „fejnek” aligha lehet őket nevezni.
Az első olyanokat után következő akik végéről lemaradt a k többes jel, de, sajnos, nem tudok belenyúlni a szövegbe, hogy kijavítsam a hibát.
Kedves PL! Vízkeleti Szilveszter vagyok, nyugdíj felé közeledő hivatalnok bácsi, aki korábban újságíró szeretett volna lenni, de nem lett, bár a 90-es évek elején itt-ott publikált. Szereti a nyelvészetet, összeolvas mindenfélét, így csapódott a Manyszi stábjához. Balázs Géza megkért, hogy lépjek be, legyek állandó szerző, de én őrzöm a függetlenségemet, még neki is nemet mondtam. Megjelent néhány írásom manyszi.hu-n, csak arról írok, ami nekem tetszik, független ember vagyok, elégedett, boldog, két unokám is van. Az Isten áldja meg Önt is, legyen Önnek is sok öröme az életben. VSZ
Csak elmondom….
2 órás tájékoztató, tájékozódó eszmecserét folytattam az egyik legfelkészültebb magyar hivatásos Nyelvésszel
(a ” részben újjá éledt” Magyar Nyelvstratégiai.. SICC!!!.. Intézetben),
az ŐFELSÉGE A MAGYAR NYELV c. (ISBN sz. 978-963-12-7999-3)
(felbecsülhetetlen értékű) tanulmányról.
Sommás véleménye: Zoltán ez kezd izgalmas lenni, izgalmassá válni!
Juhéjjj!
azubi
Érdekes, hogy még esetleg okos emberek is elvállalnak olyan pozíciókat, amelyekről tudják, hogy nekik valók, pl. hogy nem tudnak vezetni, irányítani, munkatársakkal kommunikálni, időt beosztani, értekezletet vezetni, célokat kitűzni, stratégiát-taktikát alkotni, beszélni, nyilatkozni, csapatot létrehozni, magukat önkorlátozni – furcsa, hogy pusztán a pozíció, a pénz ennyire nagy hatással van rájuk. Nem valami dzsentri-szokás ez nálunk? Felkapaszkodni az uborkafára? És nem csoda, ha ennyi nálunk a pszichikai sérült: hiszen az illető tudja, hogy nem jól csinálja, s maga körül is mindenkit lelkibeteggé tesz.
Ki emlékszik arra, hogy ki volt öt-tíz-száz éve oktatási miniszter? Vagy az Országos Tervhivatal elnöke? De azt valószínűleg még sokáig tudni fogjuk, hogy ki volt Pilinszky János.
Most már Bencze Lóránt neve is fennmarad, mint Brutyó Jánosé, mert foglalkoznak vele. Haladjanak tovább!