e-nyelv.hu

Versek, szavak, szerkezetek Weöres Sándor lírájában

2500 Ft

Büky László

Magyar Szemiotikai Társaság

Budapest, 2019

212 oldal

Kategória:

Leírás

Más nyelvészeti kutatásai mellett Büky László több dolgozatot, illetőleg könyvet írt, amelyekben a Nyugat első nemzedékéből is kiemelkedő Füst Milán stílusával foglalkozott. A Képalkotás és képrendszer Füst Milán és Karinthy Frigyes költői nyelvében (Akadémiai Kiadó, 1989) indította e munkákat, majd a Stílusmagatartási formák Füst Milán és Weöres Sándor költői nyelvében

(Szegedi Egyetem, 2011) című kötetében annak a Weöres Sándornak is tanulmányozta költői nyelvét, aki már ‒ mint mások szintén ‒ Füst Milántól (is) tanulták a versalakítás módját.

A tizennyolc tanulmány Weöres Sándor költői nyelvének nyelvtechnológiai kérdéseivel foglalkozik főként stilisztikai, szemiotikai és szövegnyelvészeti szempontból. A tanulmányok sora a költő olyan verseire épül, amelyek különösségük folytán kevésbé kaptak elemzést, érdeklődést.
Az első rész, A költői mesterség forrásaiból című bemutatja, miként él a pályakezdő költő a lírai előzményekkel (Levél a téli pusztából ‒ Füst Milánnak). Ez a korábbi Füst Milán-kutatásokat hasznosítja.

A második csoportban Weöres versalkotási eljárásaival tíz dolgozat foglalkozik. Egy-egy költemény kapcsán a szabálytalanság rendszere (Disszonancia), a nyelvi anyag összetartása (Gravitáció), a versszöveg építésrendszere (Téma és variáció), az írástechnika lehetőségei (Tenger

felhő csillag szántás), az érthetetlenség érthetősége (Táncdal) az elemzések tárgya. A tanulmányok nyelvi-grammatikai, szövegnyelvészeti, szemiotikai, stilisztikai és zenei szempontok érvényesítésével készültek.

A harmadik tanulmányegyüttes a versírás nyersanyagait, így Weöres szóhasználatának egyes különösségeit tárgyalja. Cserkesz (jaman), a költő szerint germán odda, azután ógörög (mantika téni katá; thalatta), szanszkrit (Om vá! om vá! nidhájó vá! om vá!) elemek mellett több, a költő által is létrehozott szó vagy szövegmetszet stiláris, etimologikus magyarázataira kerül sor (mécs, varancsica). Az effélék mellett a (pesti) szleng fölhasználása szintén elemezve van ( falramászott fogkefe).

Függelékkel zárul a kötet: a költő életének egyik epizódjával, ez a tanulmányok szerzőjének személyes élményén alapul: Weöres nagykanizsai útjáról számol be (Weöres Sándor és a zalai postatisztviselő). A költő mint ember jelenik meg egy anekdotikus történetben.

Büky László korábbi könyveinek kutatásmódszere(i)vel is él összegyűjtött Weöres-tanulmányaiban, itteni egyesítésük kiegészül

azokkal az érintkezési pontokkal, amelyek mintegy magyarázzák egymást, illetőleg más Weöres-szövegműveket. Ezt a részletes szakirodalmi hivatkozások jól jelzik az olvasónak, akit az utalások a tárgyban és módszerben tovább viszik.

A tanulmányok az elmúlt bő évtized alatt születtek, lektorált nyelvészeti és irodalmi folyóiratokban jelentek meg itthon, Kolozsvárt,Nyitrán.

A kötet a felsőoktatás minden szintjén használható jelentéstani, stilisztikai, szövegtani, irodalomtudományi tanulmányok kiegészítésére és elmélyítésére, valamint a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számíthat a hazai tudományosság képviselői mellett.

 

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Versek, szavak, szerkezetek Weöres Sándor lírájában” értékelése elsőként

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra
korrektor verseny