Irodalmi és nyelvészeti séták?
2019. 08. 06. 6 hozzászólásNépszerű irodalmi sétákat szerveznek Budapesten. Nem lehetne ennek folytatása? Például nyelvi, nyelvészeti séta? A városrészekben, nyelvészek lakó- vagy alkotóhelyén?
Például lehetne nyelvi-nyelvészeti sétákat is szervezni. A Lizsébe, a grundra, a „Rómaira”… olvashatunk erről A pesti nyelv című könyvben. Vagy esetleg neves nyelvészek nyomában? Van emléktáblája Lőrincze Lajosnak? Aki mégiscsak az egyik legismertebb magyar nyelvész volt. Az Édes anyanyelvünk című műsora a rádió hullámhosszán eljutott a nehezen átjárható határokon túlra. Lőrincze tanár úr hangját ma is sokan őrzik emlékezetükben. Említhetnénk Gombocz Zoltánt, aki a 20. század első felének kimagasló nyelvésze volt, egyben az Eötvös Collégium igazgatója, s aki állítólag az egyetemen halt meg. Vagy Simonyi Zsigmondot, aki – Fábián Pál emlékezése szerint – a helyesírásba halt bele. És persze magát Fábián Pált is, aki mai helyesírásunk kialakítója volt. Zsirai Miklóst, akinek szintén voltak rádióműsorai, sőt Rádió és nyelv címmel ezeket ki is adta a Magyar Rádió. Vagy említsük meg Zsilka Jánost, őt kevesebben ismerik, pedig pesti egyetemi szobájában a magyar értelmiség „krémje” jött össze, filozófusok, filmrendezők is, akik lehet, hogy nem értették nyelvelméletét, de itták szavait, élvezték gondolatait. Magányos ember volt, élete az egyetem és Rákoskert között zajlott, mondhatni: tanítványaiban él, és alig emlegetik. De ápolni kellene Szépe György emlékét is, akiről úgy tartják, hogy az ő „köpönyegéből” bújt elő a mai modern nyelvtudomány. Úgy tudjuk, a Fiumei úton lakott utolsó éveiben, de vajon ki emlékszik rá.Tettünk egy sétát a Farkasréti temetőbe. Meglátogattuk Lőrincze Lajos sírját. Majd átmentünk az akadémikusok parcellájába. Bárczi Géza nyelvész sírját alig lehet megtalálni, a feliratot igyekeztünk láthatóvá tenni. Mellette Hadrovics László, Pais Dezső, Herman József sírja. A nyelvészeti séta ide is vezethet. Esetleg nyelvészeti honlapunk látogatói is tudnak ötleteket adni: hová menjünk el, hol kellene egy emléktáblát, vagy legalább egy szál virágot elhelyezni. (Kép: Manyszi, szöveg: Vízkeleti Szilveszter)
6 hozzászólás
Az irodalom mindig jobban érdekli az embereket, mint a nyelv, főleg mint a nyelvészet. Ezért egy kis költő életének eseményei is érdekesebbek lesznek mindig, mint egy nagy nyelvészé.
Óriási ötlet! Kibővíthető lehetne a beszédművelőkkel is, pl. Montágh Imre, Fischer Sándor…
… de vajon ki emlékszik rá…?
Költői kérdésre nem szoktak válaszolni. Sokféle van, manapság gyakran hallani, például: De ki olvas? Az előadó szívesen rövidre zárja saját válaszával: Senki. Kutatások nyomán új tanulmánykötet jelenik meg, mondjuk a Kádár-korszakról vagy irodalmi hősök újszerű megítéléséről, a szerzők, a szerkesztők részéről nyomban elhangzik: Ki tudott ezekről? Ki mert beszélni ezekről? (Úgy értik: eddig, és persze: senki.)
Szépe György kapcsán mégis kivételt teszünk, a feltett költői kérdésre válaszolunk: Vagyunk néhányan. Egy emlékőrző darab: „Udvariasság. Szemiotika, művészet, irodalom, nyelv” tanulmánykötet, illetve annak nyomán:
„Tanárnőnek, Tanár úrnak tisztelettel jelentem…”, éppen a közelben olvasható, lásd E-nyelv Magazin.
A fölvetés nemes szándékról tanúskodik.. De Szépe György kapcsán (…”ki emlékszik rá…”) meg kell jegyeznünk: vagyunk néhányan.
Érdemes lenne egy próba-sétát szervezni!
Zsirai Miklós emléktábláját ne hagyjátok ki, Bimbó út