Zagyvanyelven

„Műsoron: L. van Beethoven: Piano Sonata No. 4 in E flat Major, Op. 7, „Grand Sonata”; G. Enescu: Toccata din Suita Op. 10, Nr. 2; A. Scriabin: Sonata in G sharp minor Nr. 2, Op. 19; Liszt Ferenc: Magyar rapszódiák No. 12.” Ráadásul az alig 17 éves előadó „jelenleg Radó Judith tanárnővel dolgozik együtt a Nagyváradi Művészeti Líceumban, de Daniel Goiţi kolozsvári egyetemi tanárral is együttműködik”. Eddig úgy tudtuk, hogy a tanuló tanul a tanáraitól, nem pedig „együtt dolgozik” vagy „együttműködik” velük…

Más: „Csütörtökön az anyaországiak Hasas János révi alpolgármester vezetésével meglátogatták a csucsai Ady-Goga múzeumot.” Ilyen nevű múzeum nem létezik sem Csucsán, sem másutt. A ma a romániai Kolozs megyéhez tartozó Csucsán, ahol egyetlen magyar sem él ma már, csupán egy Octavian Goga Emlékmúzeum (hivatalosan: Muzeul Memorial Octavian Goga) található, az egykori Boncza-birtokon, ezen belül tekinthető meg a 2014-ben felújított „fehér házban” (az egykori kerti lakban) berendezett Ady-emléktárlat.

Csúnya szótévesztés egyik lapunkban: „A helyzetet tetőzi, hogy 1998-ban a Gyulafehérvári Táblabíróság azt is kimondta, hogy a Magyar Ház Rt.-nek nem lehet perlési joga.” Helyesen tetézi, nem pedig tetőzi! Aki tetéz, az nagyobbá tesz egy (rossz) dolgot; fokoz vagy súlyosbít egy kellemetlen, szégyenletes helyzetet, állapotot.

Egyik székelyföldi újságírónk a valószínű melléknevet és valószínűleg határozószót téveszti össze: „Rácz Lilla rámutatott: valószínű a díj odaítélésekor azt is figyelembe vették, hogy…” Vagy a „valószínű, hogy… figyelembe vették” szerkezet, vagy pedig a „valószínűleg… figyelembe vették” fordulat lett volna helyes.

Egyik partiumi lapunkban a sportszerkesztő így írt: „E hét elején a Félix-fürdő-i edzőtáborba vonult a másodosztályú labdarúgó-bajnokság tavaszi idényére hangoló Nagyváradi Luceafărul.” Ha nem tudta, miért nem nézte meg a helységnévszótárban? Félixfürdő a települése magyar neve, aki ott lakik, az félixfürdői. Egyszerű, nem?

Rutinosabb firkász is hibázhat, ha reflexszerűen fordít román nyelvből jogi szakkifejezéseket: „fizikai személyek” adózási kötelezettségeiről írt, márpedig ami a románban „persoană fizică”, az a magyarban természetes személy.

Végül ismét egy székelyföldi példa: megírta egy háromszéki lap, „hogy a romániai Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék helyet adott a kézdivásárhelyi fiatalok felülvizsgálati kérelmének”. Holott az ítélőszék nem arra teremtett lehetőséget, hogy az a bizonyos kérés „helyet foglaljon”, leüljön, hanem elfogadta, figyelembe vette, teljesítette azt a kérésüket, hogy felülvizsgálják ügyüket. Azaz helyt adott neki. (Dénes László)