A tanult nyelv megkopik, az anyanyelv nem
2018. 10. 15. 1 hozzászólásFerdinandy Györgyöt a kispróza nagymesterének mondják.
1956-ban emigrált, az egyetemet Franciaországban végezte, majd a Puerto Rico-i egyetemen tanított, az utóbb évtizedben visszatért Magyarországra. Nemrég a Bolyai Önképző Műhelyben beszélt életéről egyetemistáknak: – Franciaországban nem értették 1956-ot. Célul tűztem ki, hogy franciául megírjam a forradalom igaz történetét. Kényszerből váltam francia íróvá. Porto Ricóban (következetesen így ejti élőszóban, a szerk.) 36 és fél évig tanítottam. Annyit kértem az egyetemtől, hogy délután taníthassak. Ugyanis minden reggel 6-kor keltem, olvastam, írtam. Ekkor álltam vissza a magyar nyelvű írásra. Megfigyeltem, hogy a tanult nyelv megkopik, de az anyanyelv nem. Bár korábban sokat írtam franciául, magyarul jobban tudtam fogalmazni. 1966-tól már csak magyarul írok, legföljebb lefordítom franciára, spanyolra. És maradt egy kötetre való francia írásom, amit nem fordítottam le magyarra. Porto Ricóban főként az egykori fekete rabszolgák dédunokáit tanítottam. A témám a nyugati civilizáció volt. Nemcsak Európa, hanem az ő nemlétező történetüket is tanítani kellett. Sajnos nem írtam meg a délutáni életemet, a tanítást. Sokan azt gondolták, hogy mi ott, nyugaton gazdagok lettünk. Akik írásból éltünk, nem lettünk gazdagok. Nekem a családomban öt kocsi van, de nekem soha nem volt. Nekem egy jól megírt bekezdés jobb, mint egy sebességváltó. Szeretném megírni a gyarmatok történetét, a gyarmaton töltött időszakom délutánjait, a tanítványaimat, mert ezzel adós vagyok.
(Kép és szöveg: BG)
1 hozzászólás
Temesi Ferenc tegnapi (10.16.) könyvbemutatóján a PIM-ben nagyon szép szavakkal szót a kispróza nagymesteréről, Ferdinandy Györgyről, Száraz Miklós György, a műsorvezető pedig jelezte, hogy Ferdinandy biztos itt lenne, ha nem lenne éppen Amerikában. Az új Temesi-regényben egy fejezet állítólag Ferdinandyról szól, szép őszinteséggel.