Anyanyelvek napja

Miért lehet időszerű az anyanyelvek napja, amelyet 1999-ben az Unesco a kulturális és nyelvi sokszínűség visszaszorulása miatt hirdetett meg?

 Talán attól, hogy egy „árnyékba szorult”, a szakma és a nagyközönség érdeklődésére kevéssé számot tartó költőt, Tompa Mihályt, Gömör nagy fiát helyezte a középpontba – születésének tavaly volt 200., halálának idén van 150. évfordulója. Az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága 2018. február 21-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban a költőtriász – Petőfi és Arany után – harmadik tagjára, a „nemzetgyógyító” lelkész-költőre, Tompa Mihályra emlékezett. Gaál Eszter és Gaál Julianna Bartók Béla hegedűduóiból adott elő részleteket. A szlovákiai Buzitán élő tízéves Hornyák Marek – ékes palóc nyelvjárásban – szavalta el Tompa Mihály A költő című versét. B. Kovács István „gömörológus” néprajzkutató, a Gömörország című folyóirat alapító főszerkesztője tudatosan ugyancsak palócos nyelvjárásban tartotta meg Tompa Mihály a szülőföld emlékezetében című előadását. Fráter Zoltán Tompa szóképeit és stílusát az impresszionizmus kezdetéhez sorolta. Szűts Novák Rita Arany és Tompa levelezéséről beszélt. Kováts Dániel Tompa Mihály hazaképét vázolta fel. Balázs Géza Tompa szállóigéiről, melyek közül egy a „hazahívó versek” slágerévé vált: „Szívet cseréljen, aki hazát cserél”. Végezetül Pölcz Ádám zongorán mutatott be zsoltárfeldolgozásokat. Az anyanyelvek napja, egyúttal Tompa Mihály-emléknap két legfontosabb tanulsága: Kiss Jenő előadásában az anyanyelvek funkciói kapcsán megemlítette, hogy „az anyanyelv a boldogság nyelve”, valamint az, hogy hallatlan költői-nyelvi értékek szorulnak vissza a köztudatban – ezért kell ilyen vonzó, olvasása, újraolvasásra indító programokat szervezni.

További képek elérhetőek a képtárban. 

(Szöveg: BG, kép: BM)