33. A boldogság helye

2018. 02. 14. 1 hozzászólás

Paulics Péterék a szomszéd faluba adták el a lovukat, de látni akarták, hová kerül az állat.

Mivel három éve kerestek új helyet a családjuk számára, a vevőik megmutatták nekik a környéket. Útközben beértek egy völgybe, körülöttük négyhektáros terület a hatvanas évek óta elhagyott legelő és erdő volt. Péter körbenézett, és azt mondta: „Én innen nem megyek sehova, hazajöttem.” A Paulics család nemsokára elhagyta a „kinti világot”. – Így kezdődik Ozsda Erika riportja a Magyar Időkben. Ebből idézünk:




  • (Paulics Péter családapa) Hiszek a reinkarnációban, a karmában, abban, hogy tetteink gyümölcsét aratjuk, és cselekedeteinkkel alapozzuk meg a jövőt. … Azt gondolom, a születésünk körülményei és az első pár perc leképezik az egész életünket. … Gyerekkorom óta segítek másoknak, mindig a bennem lévő optimizmust próbálom átadni. Hiszek abban, hogy a fizikai világ nem a boldogság helye, hanem a lemondásé és a vezeklésé, de így is lehet boldogan élni. Az a baj, hogy az emberek összekeverik az örömöt és a boldogságot. Az örömnek tárgya van, a boldogságnak nincs. Az egy állapot, amikor fölismerem lelki önvalómat és Istenhez való tartozásomat.

  • (Burucs Andrea családanya) Mind a négy gyereket természetes úton szültem, de az első változtatott meg, akkor jöttem rá, hogy nem kell haladni az árral. A születésük elindított a természetesség felé.

  • (PP) A kapcsolatunk elején hoztunk egy szabályt: minden fontos dologban Andrea dönt, a lényegesben én. Eddig csak fontos dolgok történtek…


Kép: BG


Forrás: Ozsda Erika: A boldogság helye. Magyar Idők (Lugas), 2017. november 4. 10.

1 hozzászólás

#1 Eugenica 2018.02.14.21:14:31

Nem értem, mi okból kerülnek elébünk ezek az idézetek?
Segítenének egy válasszal?
Köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra