Adjonisten

A magyar nyelvi OKTV egyik feladatában az adjonisten szófajára kérdeztek rá.

Nem szerencsés, hogy a listában felsorolt szavakat kontextus nélkül kell kategorizálniuk a tanulóknak. Amikor a szófajtant tanítjuk, jól bevált gyakorlat alapján leginkább szövegkörnyezetből kiemelt egységeket vizsgálunk.

Az adjonisten (vagy: adjisten) egy interakciós mondatszó, arra szolgál, hogy az emberek felvegyék egymással a kapcsolatot. A Magyar értelmező kéziszótár némileg elhatárolja egymástól az adjisten és az adjonisten szavakat: előbbit mondatszóként, utóbbit pedig főnévként közli. Abban a közmondásunkban, mely szerint: „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”, már valóban nem egy egyszerű köszönési formáról, hanem sokkal inkább egy főnévről van szó. Mondatrészi szerepüket tekintve az adjonisten és a fogadjisten is alany (vagyis mindkettő szintaktikailag szerves elem, nem pedig önálló, tagolatlan mondat); jelentésük legegyszerűbben az akció, illetve a reakció szavakkal adható vissza, és mivel ez utóbbiak az elvont jelentésű főnevek csoportjában foglalnak helyet, egyértelmű, hogy az őket metaforikusan helyettesítő lexémák is „megöröklik” ezen tulajdonságukat – mindez pedig a lexikai szófajváltásra utalna.

Ha azonban (lévén, hogy egy közmondásról van szó) mégsem foglalkozunk a tényleges szemantikai eltéréssel, csupán jelképes példaként említett szavaknak tekintjük ezeket, akkor azt mondhatjuk, hogy a mondatszói és a főnévi státusz között ún. alkalmi szófajváltás következett be, még ha ez morfológiailag nem is vált észrevehetővé. Mindenesetre ez okozza az adjonisten „kétarcúságát”, és emiatt fogadható el mindkét megoldás. Ebből viszont jól látszik az, hogy szükség lett volna egy példamondatra, hiszen csak így lehetett volna pontosan megállapítani ennek a szónak az aktuális szófaját. A javítókulcsot azóta sikeresen korrigálták – adjon isten további jó munkát a feladatlap-szerkesztőknek!

(Szöveg: Mayer Péter; kép: filantrop.com)