23. Mosolygó szentek Lónyán

Tiszakönyök túloldalán, az ukrán határ mellett fekszik Lónya, ahová korábban pontonhídon, most komppal lehet eljutni, ha lehet; illetve nagy kerülővel hídon-közúton.

A falu főutcáján húzódik meg a 13. századi templom fa harangtornyával. Benne pedig előkerült falfreskók: mosolygó szentekkel. Hogy megőrződtek, az talán a reformációnak tulajdonítható: mert akkor lefestették a freskókat, s azok csak a 2001. évi tiszai árvíz utáni renoválás során bukkantak elő – az egész Kárpát-medencében mostanában bújnak elő a középkori falfreskók.

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

A templom parasztbarokk famennyezete, a hatszögletű, többszintes szószékkorona is figyelmet érdemel. Asztalos Sándor Ferenc készítette, mint a tákosi templombelső famunkáit. És itt is, akárcsak Csarodán, szelíden mosolygó szentek néznek ránk a falakról. Megszoktuk a szentek komor, gonddal terhelt, sőt szenvedő ábrázatát, s most nem értjük, hogyan lehet, hogy a szentek mosolyogni is tudtak.  A „mosolygó” szentek között található az ország egyik legkorábbi „köpenyes” Mária ábrázolása, melynek motívuma a 13. században bukkant fel a nyugat-európai képzőművészeti alkotásokon. Ugyancsak 13. századi ábrázolás: az ókeresztény Szent Julianna freskója. A 15. századi gótikus szentély freskóit Miklós mester festette: szentek, apostolok és ószövetségi próféták mellett megtalálható Szent Zsigmond egyetlen magyarországi ábrázolása.

Megváltozik a „sötét múltról”, „középkorról” gondolt képünk, ha megnézzük a lónyai templom freskóit.

Képek és szöveg: BG