12. A macska
2017. 09. 11. 3 hozzászólásÉrthetetlen, hogy a macska, bár valószínűleg a kutyával együtt domesztikálódott, miért maradt meg ennyire individuális, önző és magányos lénynek.
Mert magányos állat, mondja az etológus. De hogy mi, emberek miért vonzódunk ennyire hozzá? Mert hihetetlenül szép, mert tud hízelegni, mert irigyeljük, hogy mennyire békésen alszik, nyugodtan él.
Azt mondják, hogy a macskatartók boldog emberek. Ismerek egy irodalomtörténészt, akinek négy-öt macskája is van. Boldog ember. Azt is mondják, hogy a macska jelenléte, simogatása nyugtatólag hat az emberre, messze űzi a stresszt. A képen látható macska, kb. 7 éves, Pakálnak hívják, szeret az ember közelében lenni, várja a kapuban, naponta 20 órát is képes aludni, nem bújik, nem ugrik az ember ölébe, ritkán dorombol, mégis szeretnivaló. De továbbra sem értem, hogy miért nem domesztikálódott tovább, miért nem lett olyan hű, olyan barátságos, mint a kutya… A világban sok számkivetett macskát láttam, Egyiptomban például szabadon tenyésznek, nem bántják őket, mert szent állatnak tartják, de nem jó a sorsuk. Olyankor mindig azt mondom: Megmutatom ezeket a képeket Pakálnak, hogy értse meg, neki mennyire jó Magyarországon!
(Kép és szöveg: BG)
3 hozzászólás
Több macskát is volt szerencsém apró szőrgombóc korától nevelhetni, és mindannyiuk esetében azt tapasztaltam, hogy hűség, barátságosság és okosság dolgában felvették a versenyt bármelyik kutyával. A gyakori együttlét, tanítgatás, közös játék ugyanúgy megteszi a magáét, mint a kutyáknál. Csak a macskák ritkábban kapnak ennyi törődést, mert eleve öntörvényű, nevelhetetlen jószágoknak tartják őket.
Idekívánkozik egy vicc, mely megmutatja a macska és a kutya különbségét: Érkezik haza a gazda, a macska és a kutya várja. A kutya megszólal: Jön a gazdám. A macska: Jön a szolgám!
Érdekes, hogy a macskákat tartják inkább önzőnek, a kutyákat sokkal kevésbé. Kutyám és macskám is van régóta. Azt tapasztalom, hogy a kutyák önzőbbek, bár ezt valamiért nem annak tartják az emberek, hanem aranyos viselkedésnek. Követeli az ételt, követeli a simogatást, törődést, játékot. Mindezt leginkább nem azért, mert egy hű társ, hanem mert ahhoz van kedve, azt szeretné/akarja (ettől persze még lehet hű társ). Vagyis önző okok miatt. Szerencsére vezényszóval mindez kordában tartható. A macskánál erre nincs szükség, nem erőlteti magát az emberre. Bár kétségkívül sok helyzetben kevésbé „szolgalelkű”, mint a kutya. Viszont ugyanolyan bensőséges viszony kialakul, mint amit a „csak-kutyások” csak a kutyáknak tulajdonítanak.