Visszaszorul a magyar nyelv

2016. 05. 25. 1 hozzászólás

Észt, lengyel, székelyföldi romániai és magyar nyelvészek, illetve politikusok tartottak közép-európai nyelvstratégiai fórumot 2016. május 14-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban – a nemzetpolitikai államtitkárság védnökségével.



A főszervezők a magyar nyelvstratégia szorgalmazói (Balázs Géza, Pomozi Péter és Pusztay János) voltak, meghívott előadók: Birute Klaas-Lang, az Észt Nyelvi Tanács elnöke, Karl Pajusalu akadémikus (Tartui Egyetem), Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Banczerowski Janusz, az ELTE professzor emeritusa.

IMG_6428
 

A Közép-európai nyelvstratégiai fórum kiemelt gondolatai:

* Észtországban 2004 óta van államilag elfogadott, finanszírozott (egyszer már meghosszabbított) nyelvstratégia.

* Észtországban létezik a független Észt Nyelvi Tanács, amely kapcsolatban áll az ország nyelvészeivel, nyelvstratégiai munkát végző, akadémiai szintű szakembereivel.

* Lengyelországban nyelvtörvény és erős akarat szorgalmazza a lengyel nyelv fennmaradását.

* Romániában még a kiterjesztőnek tűnő törvények is korlátozó módon hatnak a nemzetiségi (pl. a magyar) nyelvhasználatra.

* Magyarországon 2014-ben létrejött ugyan a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, de kétéves működése nem mutat szervezett tevékenységet, nem dolgozott ki magyar nyelvstratégiát, nem működik együtt a nyelvstratégiát megalapozó és az intézet megalapítását kezdeményező szakemberekkel, elismert nyelvészekkel, nincs nemzetközi kapcsolata, nem látja és ezért nem tudja orvosolni a problémákat. Így a 2014. III. 4-i kormányrendeletben foglalt alapvető nemzetstratégiai feladatainak sem tud megfelelni.

* A kisebb finnugor népek nyelvi helyzete tragikus képet mutat. Nemes feladat lenne Magyarországnak szerepet vállalnia néhány rokon nyelvnek a fennmaradásában (például terminológiai és anyanyelvű tankönyvfejlesztéssel).

* Minden jó szándékú törekvés ellenére a magyar nyelv visszaszorulása (szórványosodás, kétnyelvűvé válás, nyelvfeladás) az elmúlt 25 év alatt folyamatos; több milliós a veszteség. Különböző statisztikák összevetésével megállapítható, hogy 2060 körül Székelyföldet és Csallóközt nem számítva megszűnik a magyar nyelv használata a határokon túl, de visszaszorul Magyarország területén is.

* A magyar nyelvet beszélők számának csökkenése jelentősen meghaladja a népességcsökkenés számát. Ennek oka, hogy a beszélők nagy számban hagyják el a magyar nyelvet, nem tartják fontosnak a magyar nyelvet és kultúrát, ami az identitásban gyökeredzik. Következménye identitásváltás és a magyar nyelv feladása.

* Az anyaországi és a határon túli magyarság szakmai kommunikációjának biztosítása érdekében szükség van magyar–magyar terminológiai kutatásokra.

* A nyelvstratégiai fórum az észt modell szellemében ciklusokra bontott, modern nyelvstratégiával, megújított, vonzó nyelvművelő programokkal, s a tragikus létszámcsökkenést megakadályozó disszimilációs programmal – melynek része a hatékony presztízstervezés is – tudja elképzelni a magyar nyelv fennmaradását.

A fórum végén bemutatták a Jelentés a magyar nyelvről 2010-2015. című kötetet, amelyben tanulmányok elemzik és szójegyzékek mutatják meg a mai magyar nyelv állapotát. A kötet elején nyelvi ügyekben ajánlások találhatók a döntéshozók számára. A modern magyar nyelvstratégia következő fontos eseménye lesz a június 15-én Sátoraljaújhelyen kezdődő nyelvésztábor, ahol további megrázó és éles kijelentésekre lehet számítani.

(Kép és szöveg: Manyszi-infó, VSZ)


 

IMG_6527


 A rendezvényről készült további képek megtekinthetők az e-nyelv.hu képtárában.

 

Kapcsolódó nyilatkozatok, elemzések:

Pomozi Péter: Nyelvstratégia – Mérgezett szavak. Hány magyar lesz 2060 után? Magyar Idők, Lugas, 2016. május 14. 13. old. 

Pusztay János: Fenyeget a kétfélnyelvűség a külhonban. E-NYÉK

Présház.eu: Közép-európai nyelvstratégiák fordulat előtt. (Beszélgetés Balázs Gézával.) E-Nyelv Magazin 

Gecse Géza—Tóth Szilárd: Nyelvművelők összefogása. E-Nyelv Magazin

Balázs Géza szerk.: Jelentés a magyar nyelvről 2010—2015. IKU-Inter Nonprofit Kft., Budapest, 2016.


 

1 hozzászólás

#1 Buvári Márta 2016.05.30.20:01:23

A legújabb Jelentés a magyar nyelvről meglehetősen szomorú képet fest. Ennek megfelelően szinte riadót fújtak az előadók A magyar nyelv hetén, Sárospatakon és a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott nyelvstratégiai fórumon is.
Balázs Géza helyesen állapította meg: nem jó, ha túl gyorsan változik a nyelv, mert megszűnik a megértés a nemzedékek közt. Arra azonban nem gondol, hogy az új jelenségek, szavak kritikátlan leírása, listázása még nyelvművelő folyóiratban is (Édes Anyanyelvünk) jóváhagyásnak minősül, így gyorsítja ezt a káros folyamatot.
A harcias hangvétel nem látszik a kötetben a döntéshozóknak tett ajánlásokban. Ezek nemcsak vérszegények, hanem aránytalanok is. A nyelvstratégiában egyenlő súllyal kellene szerepelniük a következő irányoknak:
1. Az anyanyelv teljes körű használatának helyreállítása itthon. Ez kellő súllyal szerepel.
2. A határainkon túl élő magyarok nyelvi jogainak biztosítása, anyanyelvhasználatuk segítése. Szép dolog, amit Pusztay János szorgalmaz: hogy segítsük a kis rokon népeket a megmaradásban akár anyagilag, akár diplomáciai úton, de ez nem tartozik szorosan a magyar nyelvstratégiához.
3. A nyelv minőségének fenntartása, fejlesztése – vagyis nyelvművelés. Ehhez mindössze ennyi van az ajánlásban: „Az államilag fenntartott közszolgálati médiában legyen valóban közszolgálati érték és gyakorlat az igényes magyar nyelv használata.” Ez nagyon kevés! Ilyen általánosságot nem lehet számon kérni, másrészt a többség a kereskedelmi médiát nézi, ill. hallgatja, azoktól is meg kell követelni a példamutató nyelvhasználatot! Minden szinten oktatni kellene a helyes fogalmazást és stílust (nemcsak a helyesírást!), nyelvi továbbképzést szervezni a hivatásos nyelvhasználóknak stb.
4. Igaza van Pomozi Péternek mindennek az alapja a nyelv tekintélyének, megbecsültségének (az ő szavával presztízsének) helyreállítása. Sajnos tárgyi ötletek nem hangzottak el erre. Íme néhány:
– A magyar nyelv- és irodalom, valamint az idegen nyelvek oktatásakor, tévéelőadásokban rá kellene irányítani a figyelmet a magyar nyelv különösségére, tágas lehetőségeire. (Ez kutatási téma is.)
–- Nagyobb hírverés a magyar nyelv hetének.
– Jelezné is, de fokozná is nyelvünk megbecsülését eredetének, összetételének alaposabb föltárása (tekintettel a rengeteg ismeretlen eredetű szóra is): egy új etimológiai – magyarul eredetszótár készítése Czuczor Gergely szellemében, vagyis elfogulatlanul figyelembe véve, megvizsgálva minden lehetséges kapcsolatot.
Banczerosky Janusz ismertette a fórumon a lengyel nyelvtörvényt. Majdnem úgy, ahogy van, alkalmazni lehetne a magyar viszonyokra. Nálunk mindenki ódzkodik a nyelvtörvénytől, Balázs Géza is kétkedő megjegyzést tett erre. Mint a történet mutatja, nyelvészként lehet értekezni a nyelvstratégiáról akár húsz évig anélkül, hogy történne valami. A nyelvstratégiát nem kutatni kell, hanem megalkotni és elhatározni. Elhatározni, megvalósítani csak kormányzati erővel lehet, a kormányok pedig törvényeken, rendeleteken keresztül szoktak véghezvinni valamit. Különösen törvényre van szükség ott, ahol olyan ellenerők működnek, mint nálunk, ahol nem magától értetődő a nemzeti nyelv védelme. Mellesleg a nyelvtörvény már magában növelné a nyelv tekintélyét. Örülnünk kellene, hogy a jelenlegi kormány tisztában van a nyelv fontosságával, és létre hozott egy nyelvstratégiai intézetet. Eredményt azonban nem látunk. Valószínűleg nem sikerült a megfelelő vezetőt megtalálni. De vajon ez a csapat mire menne ilyen jámbor óhajokkal, ha odakerülne?
Végül két apró tárgyi megjegyzés:
Balázs Géza: A „Magánhangzósból mássalhangzós nyelv? című fejezetében szerepel „az a hangnak o-ba való átmenete (autó helyett ótó)”. Itt inkább csak összeolvad az au kettőshangző, akárcsak a franciában. Egyébként én inkább azt tapasztalom, hogy á-ba hajlik az a, tehát a mélységéből és kerekségéből veszít. Az e pedig csak némelyik dunántúli nyelvjárásban hajlik á-ba, Pesten ellenkezőleg: az á fordul e-be – ezt neveztem én tejnyelvnek egy jegyzetemben, Szente Imre pedig „geegogees”-nak. (Gósy Máriának biztosan vannak rá műszeres adatai is.) Hozzá kell tenni, hogy mássalhangzós sem lesz nyelvünk, ha így haladunk, mert a mássalhangzók képzése is lagymataggá válik.
Horváth Péter fontos nyelvművelési alapkutatást végzett el Mitől idegen az idegen szó? című tanulmányában. A mássalhangzó-torlódással kapcsolatban kivételként említette a „két nyílt szótagos tendenciát” (indokolás helyett indoklás). Véleményem szerint ez nem kivétel, hanem a szótaghatáron lévő két mássalhangzó nem számít torlódásnak, mert egyik az egyik az egyik szótaghoz, a másik a másikhoz tartozik. A nyelvstratégia szóban viszont öt mássalhangzó kerül egymás mellé, tehát jó lenne más szót találni helyette.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra