Körbejárt Föld – Összeomlott és összeomló kultúrák
2014. 03. 14. 7 hozzászólásBalázs Géza képei, kisfilmje
Egy nagyon régi meghívásnak eleget téve 2005-ben rászántam magam, hogy elmenjek Costa Ricába. Alig készültem fel az útra. De egy dologhoz ragaszkodtam: ha már átrepülöm az óceánt, akkor Guatemalába is elmennék, megnézni a maja romokat. Ez valami belső, érthetetlen sugallat volt. Ám amikor megláttam a hegyből kibomló maja piramisokat, sokkhatás ért. Azóta kutatom az eltűnt, összeomlott civilizációkat, magyarázatokat keresve. Később elmentem Mexikóba is, ám a fő vonal más lett: végigjártam az iszlám országokat Marokkótól Iránig, kis kitérővel az „olajországokba” (Katar, Omán, arab emírségek). Újabb kulturális sokkhatás ért Indiában, alig bírtam kiheverni. Ám megerősödtem, amikor megismertem a buddhista országokat, Nepált, Thaiföldet, Laoszt, Vietnamot, Srí Lankát, a bezárkózott Mianmart. Kambodzsába pedig annyira beleszerettem, hogy háromszor is visszatértem… Ázsiában olyan érzésekre találtam rá, amelyek mélyen szunnyadtak a lelkemben. 2014-ben bezárult a kör és a Föld: a Csendes-óceán közepén, Mikronéziában egy titokzatos város romjain merengtem.
Útjaimról keveset beszéltem, mert unalmasnak találom mások úti beszámolóit. Viszont minden utamat megírtam, s ezekből áll össze hamarosan a Napsütötte sávban című könyvem. A buddhista országokban szerzett tapasztalataimat pedig már közreadta a Vallástudományi Szemle.
Lényegtelen, hogy hány országban jártam, hány kilométert repültem és hány fényképet készítettem. (Mondjuk, a Qatar már törzsutasnak tekint.)
Egy felnőttkori megrendülésről, katarzisról szeretnék beszámolni. Az Ázsia-élményről. Akit megfog Ázsia, azt úgysem ereszti, mondta egyszer nekem Sári László, amikor látta szememben a csillogást. A kultúrákról és nyelvekről mesélnék. Földünk csodálatos sokféleségéről, szépségéről és betegségeiről. Az összeomlás előszeléről. Amit a Baraka vagy a Samsara című film is áraszt. Az én eszközeim szegényesebbek, viszont képekkel és első saját kisfilmemmel a titokzatos óceániai városról, Nan Madolról, igyekszem érzékeltetni az élményt. A képek és film önmagáért beszélnek majd, ráadásul én is megkérdezhető vagyok. S hogy merre tovább? Csakis Ázsiába. De előtte még vár egy tucat maja piramis, amit meg kell másznom…
Egyetemi Anyanyelvi Napok, 2014. március 20. csütörtök 17.00
ELTE BTK 1088 Bp., Múzeum krt. 4/A. II. emelet, Nyelvészkönyvtár
7 hozzászólás
Kedves Géza!
Ha már nyelvészkedő társaságba keveredtem, zavar az itt lévő piramis szó- és fénykép. Úgy tudtam ez a babilóniai építési mód a peremes (cikkurat). A formán kívül, az építés / használat célja is más.
Mit mond erről a nyelv tudomány? (Amíg nem érzem zavarónak, szívesebben írok mindet külön szóként,. A német példa aggasztó, bár annál a ‘leleményes, tömör’ angol a sokkal rosszabb. Az egyetlen kiút, meg kell találnunk a szóképzés ősi tudományát! )
barátsággal Ákos
Kedves Ákos! Én is bajban vagyok ezekkel a terminusokkal, valóban az egyiptomi és a közép-amerikai „piramisok” legföljebb alakra hasonlítanak, funkcióikat tekintve mások (bár ki tudja, inkább csak találgatunk). Mindenesetre az értelmező szótár szerint. „Egyiptomban a fáraók számára temetkezési helyül, ill. Dél- és Közép-Amerikában kultikus célt szolgáló, gúla alakú, hatalmas építmény”. Üdvözlettel: Géza
piramis=lobor, gúla.
A képen ugye nem Ázsia látható, mert a szövegben Ázsiáról van szó.
A képen a guatemalai tikali piramis(templom) látható, innen az indíttatás. Az Ázsia-élmény ez után következik.
A kisfilmet lehet-e valahol megnézni? Esetleg a honlapon?
A kisfilm egyelőre csak zártkörű vetítéseken tekinthető meg, de ilyet többet is tervezek. BG