87. Tizenkilenc bajuszos tatár Nagybörzsöny középkori templomán

A Börzsöny hegység ölelésében fekvő Nagybörzsöny Szent István temploma a 13. század elején épült.

Később tornyot és díszes főpárkányt kapott, a 15. században kőfallal vették körül. A 15. századtól bányavárosnak számító Nagybörzsöny központjában nagyobb plébániatemplom (bányásztemplom) is épült , ezért a település széli, középkori templom temetőkápolnává vált. A keleti kapu fölött olvasható latin felirat (ANNO 1632 ZACHARIAS POP FIERI FECIT) arra utal, hogy Pop (vagy Pap) Zakariás 1632-ben felújította. Ennél is izgalmasabb egy 1489-ből származó magyar nyelvű bekarcolás: „1489 Lukas Sombathy itt jártam”. Talán az egyik első magyar nyelvű graffiti (Balázs Géza: Sátorfirkálások, ELTE, Bp., 1987: 6.)

Nagybörzsöny középkori temploma

A templomot 1894-ben egy villámcsapás után kellett helyreállítani. 1904 és 1907 között tatarozták. 1965-66-ban műemléki feltárást és helyreállítást végeztek. 1990-ben a falai megsüllyedtek, repedések keletkeztek rajtuk. A Szent István Király Alapítvány támogatásával helyreállították, és a csapadékvíz elvezetésével a további süllyedést is megállították. A falak barnásvörös trachit kőből épültek, eredetileg is vakolatlanok voltak. Szentélye középkori szokás szerint keletre néz (keletelt). Karcsú tornyán ikerablakok vannak. A hajónál alacsonyabb szentély félköríves (ívsorokból álló főpárkánnyal). A főpárkányon 19 bajuszos tatár feje látható. 20 fejnek van kialakítva az ív, de csak 19 fejet faragtak meg. A fejek a faluba betörő és legyőzött tatárokat rettentik el, hogy hasonló eset ne következzék be újra. A támadásban megmenekült egyetlen bajuszos barbárnak meghagyták a helyet az ívsor végén, ha esetleg visszatérne.

Kép és szöveg: BG