e-nyelv.hu

82. Boldogság gyere haza!

2019. 03. 11. nincs hozzászólás

Egyszer csak nagyon üres lett a lakás, melyben boldogok voltatok.

„Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság. / S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát. / Esténként úgy vártalak, tudnod kell, ez nem panasz, / és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem.”

Akkor énekeld: (refr.) „Boldogság gyere haza! / Késő van, gyere haza! / Honnan jössz, nem érdekel,

gyere haza, csak ennyi kell!”

Persze a féltékenység árnyai: „Néha féltem, hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt, / de elfeledtem mindent, úgy öleltél éjjel át. / És ma sincs nálam boldogabb, / tudnod kell, ez nem panasz, / és nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem.”

A csodaszép dal persze titokban tartja, hogy egy régi emlék jön elő, avagy csak egy elmúlt érzésért hullanak a könnyek. Hiszen feltűnik a dalban egy kisfiú, valószínűleg a szerelemgyerek: „Kinn sűrűbb lett a homály, az utcazaj is elcsitult, / nézem, ahogy csöndben álmodik a kisfiú.”

És ismét csak a könyörgés, legyen újra itt a boldogság, akár kompromisszumok árán is: „Boldogság gyere haza! / Késő van, gyere haza! / Honnan jössz, nem érdekel, / nekem elég hogy itt leszel!”

Hallgasd meg Cserháti Zsuzsa előadásában.

Szöveg: Miklós Tibor.


 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

vissza a főoldalra
korrektor verseny