75. A Puszták népe – boldogsága

2019. 01. 14. nincs hozzászólás

„A nevetésnek éppúgy megvoltak a hagyományos ünnepei, akár a gyásznak, a vérontásnak.

Az első tavaszi napon mindenkinek fütyülnie és mosolyognia kellett. A lelkek felkészültek erre, s az első napsugaras reggelen valóban zengett a fütty és az ének, mintegy varázsszóra. Volt olyan nap, amikor a fél puszta kifordított kucsmákkal és ködmönökkel állatnak vagy ördögnek öltözött, hogy kedvére kinevethesse magát. Máskor kísértetnek, lepedővel és kivájt tökbe helyezett gyertyákkal, hogy reszkethessenek. Nevettünk és reszkettünk, ahogy az ősök kívánták.


A legények és kamaszok, de néha az öregek is, egy-egy ritka evési alkalmat olyan társas vigalommá varázsoltak rögtönzött versekkel, táncokkal és ugribugri játékokkal, mint az attikaiak a maguk kecskeünnepélyét. Egész jeleneteket játszottak el, amelyeknek se fülük, se farkuk nem volt – mértzengett, harsogott a kacagástól mégis a puszta, úgy mint egy majális?” (Illyés Gyula: Puszták népe. Szépirodalmi, Bp., 1969. 122-123.)


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra