73. Boldogabb új évet?

2018. 12. 31. nincs hozzászólás

Ha megkérdezed magadtól, kedves Olvasó, hogy boldogabb új évet kívánsz-e magadnak és másoknak, sejtem a választ. Igen, boldogabbat. És jövőre még boldogabbat. És nyilván sokaknak mondod is: Boldogabb új évet, mint az idei volt.

 

Nem tudom, hogy van-e nép rajtunk kívül, amelyik köszöntésbe foglalta a boldogtalanságát. Mert aki boldogabb jövőt kíván, az ma nem boldog. Persze a boldogtalanságra mindig lehet okot találni. Egészség, lakás, munkahely, család, gyerek, időjárás… S ha ez mind rendben is lenne, akkor ott vannak a napi bosszúságok, ha semmi más, akkor egy szekrényajtó, ami mindig nyikorog, és akkor is kinyílik, ha nem kell.


 

A „boldogabb új évet” kívánó a pesszimista magyar jókívánsága. Persze már nem gondol bele, csak használja, mert megszokta. Állítólag DL nyelvészünk mindig ezt mondta. Nem is nagyon látták nevetni életében.




Vörösmarty tér



 

Érdemes belegondolni: a boldogság nem fokozható. A boldogságnak egyébként nincs mértékegysége. A boldogságból mindenkinek ugyanannyi van, a minőségét pedig mindig magunk szabályozzuk. Érdemes megfogadni egy bájos karácsonyi (újévi) vicc tanulságát:


& Egy nőnek két fia van, az egyik állandóan elégedetlen, pesszimista lelkivilágú, míg a másik született optimista. Eljön a karácsony, a nő gondban van, mit vegyen a gyerekeknek. Egy ismerőse azt tanácsolja neki:


– A pesszimista gyereknek vegyél mindenféle szép ajándékot, attól biztosan jobb színben látja majd a világot. Az optimistának meg csak egy lócitromot adj, nem árt, ha felkészül az élet viszontagságaira. Így is lesz.


 Karácsonykor aztán kérdi az asszony a gyerekeket, ki mit kapott?


 – Én egy dugós puskát kaptam – kezdi a pesszimista gyerek. – De ezzel lehet, hogy véletlenül kilövöm valaki szemét, szóval inkább ki se próbálom. Kaptam egy biciklit is, de hát amilyen veszélyesek az utak, biztos elütne egy autó, és meghalnék. Meg kaptam egy villanyvasutat is, de biztos megrázna az áram, úgyhogy nem örülök az ajándékoknak!


Az optimista ezt mondja:


– Én nem vagyok teljesen biztos az ajándékomban. Azt hiszem, egy pónilovat kaptam, de sajnos még nem találtam meg…


 

(Szöveg: BG)


(Kép: Fuxreiter Erik)


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra