e-nyelv.hu

66. Rejtett történetek – az életreform-mozgalmak és a művészetek

2018. 11. 09. nincs hozzászólás

E címmel nyitotta meg a Műcsarnok legújabb időszaki kiállítását.

A 19. század végén – 20. század elején az emberi életmód és az arról való gondolkodás egészen megváltozott. Ekkor jöttek rá, hogy a modern városi léttel valami el fog veszni, és ennek jegyében a természethez való visszatérést és a spiritualitást keresték.


Az emberiség jelenét vették górcső alá a korszak alkotói, és a problémákra valódi megoldásokat kínáltak. Társaságok és közösségek születtek, amelyek az életmód megváltoztatására törekedtek. Ezek közé tartozott a gödöllői művésztelep is. Tanaik hatására a városiak közül egyre többen szabadidejüket a tudatosan és természetközelben töltötték el. De a mozgalom hatással volt a lakóhelyek berendezésének formáira, a nemek közötti kapcsolatra érzelmi és szexuális téren is, de a nevelési szemléltet is megváltoztatta, sorra születtek a reformpedagógiák, valamint az egészséghez való viszonyulás is formálódott. Az életreform-mozgalmak a 20. század elejére kiépítették saját intézményi hátterüket: társulatok, lapok, gyógyüdülők és éttermek kezdték meg tevékenységüket.




Leopold Dietman A kék virág


A mozgalmak mögött két eszme állt: a teozófia és az antropozófia, mindkettő az értékfeletti szférát tartja megidézendőnek a művészetben. A kiállítóteret ezt követve egy kettős spirál tagolja, amely töréspontjai az evolúciós ugrásokra utalnak. A reformmozgalom követői úgy vélték, a szakralitás korszaka véget ért, helyette a kozmikus szellem lesz a meghatározó, és amíg az ember a poláris világot ki nem egyensúlyozza, addig káoszban élünk, és csak várjuk a harmóniát. Az első teremben a régi tradíciók, az akadémiai és stílusépítészet jelentőségének csökkenésével szembesülhetünk – láthatjuk, hogy a művészet új irányokba fordul. A második és harmadik teremben a falak görbülése is azt hivatott jelezni, hogy a formák a régi megközelítést elhagyva újfajta érzelmekkel és mozgással telnek meg. Az utolsó teremben pedig a spirál három ellipszissé alakul át (az önállósulás jelképeként): a társadalom individualizálódni kezd. A kiállítás abból a korszakból ad metszetet, amikor a „modern” ember keresni kezdte a boldogságot, de vajon megtalálta?


(Blankó Miklós)


A teljes cikk az ELTE Online magazinban jelent meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

vissza a főoldalra