Egy újraéledt tájszó: lapcsánka
2018. 08. 14. 5 hozzászólásA lapcsánka szó nincs benne a Szinnyei-féle tájszótárban (1893—1901).
Az Új magyar tájszótárban (1992) azonban igen, ezzel a leírással: „liszttel kevert reszelt krumpliból készült, zsírral vagy olajban, illetve kizsírozott tepsiben megsütött lepényféle”. Változatai: lepcsánk, lepcsánka. Az adatok forrása: Kék, Petneháza, Rétköz. Összefügg vele a lapcsánkagalus kifejezés: egyfajta főtt tészta (nyíregyházi adat). A lapcsánka feliratot 2018-ban a gergelyiugornyai strandon fényképeztük. Jó étvágyat!
(Kép és szöveg: BG)
5 hozzászólás
Miszerint tócsni.
De ahány tájegység, annyiféle néven tisztelik.
Érdekes, hogy felénk (Komárom-Esztergom megyében) csak „tócsi” néven ismerik, vagyis „n” nélkül… Heves megyében viszont macok a neve.
Nyelvészek, mi lehet a magyarázata annak, hogy egy ételnek ennyiféle neve van, ráadásul egymástól teljesen különböző? És annak, hogy egy másik ételnek meg nincs ennyiféle neve? Várom a választ!
Nem vagyok nyelvész, de azt gondolom, hogy egy kultúra táji tagolódása természetes dolog, és az is, hogy akkor bizonyos dolgok neve is változik, tagolódik. Az már valóban izgalmas kérdés, hogy vannak dolgok, amelyeknek a neve szinte mindenhol ugyanaz (esetleg csak hangtani különbség van az egyes tájak között), míg másokra teljesen más szavakat használnak: magyar vagy idegen szavakat. A kulturális hatások összetett, bonyolult hálózatáról van szó.
nyelvészek, mi lehet legszebb dolog az végeknél?
a vidék nyelve!