Közéleti kifejezések (25.): Megmondóember

A megmondóember új kifejezés

1. általános értelemben a korábbi véleményvezér, esetleg valamilyen szószóló helyén jelenik meg. Leginkább a politikai-közéleti kérdésekben rendszeresen markáns állásfoglalást tévő politológusokra alkalmazzák. Ez a közéleti megmondóember. Használata enyhén pejoratív.

Példa: „Négy-ötezer ismerős, óránként megosztott kép vagy cikk, aktív kommentelés – nagyjából így írható le egy jobbikos online megmondóember, akinek a világa köszönő viszonyban sincs a cukiságkampányból ismerttel.” Forrás: Mizsur András, hvg.hu, 2015. dec. 11.

2. A kisebb közösségekben (munkahelyeken, baráti társaságokban) megmondóembernek nevezett személy egyértelműen pejoratív jelentéssel bír. Az ilyen emberek azonnal és elhamarkodottan tesznek bennfentességet, magabiztosságot tükröző, cáfolhatatlannak tetsző (és bátorságukat hangsúlyozó) kijelentéseket. Régebben okoskodóknak, szereplési vágytól viszketeg személynek nevezték őket.

Egy írás szerint létezik megmondóember-szindróma, amelynek tünetei: „soha nem fogják vissza magukat, ha véleménynyilvánításról van szó. Olyan emberek ők, akiknek lételemük mások kioktatása olyan eszközök segítségével, mint az általánosítás, a mások nevében való beszélés, a mindent tudás színlelése, a tudálékos hanglejtés és a tényleges vagy színlelt magabiztosság. Hogy valójában mennyit tudnak a szóban forgó témáról, az abszolút mellékes – nekik mindig igazuk van, mindent tudnak és mindent a legjobban. Persze ne legyünk álszentek, mindannyian teszünk néha olyan kijelentéseket, amelyek a megmondóember-szindróma látszatát keltik. Valljuk be, néha jólesik pusztán jól megmondani a tutit valakinek. A kérdés csak az, hogy tudunk-e utána reflektálni önmagunkra, vagy kéjes önelégültséggel megveregetjük a saját vállunkat, hogy milyen frankón őszinték vagyunk. Ha az utóbbi, akkor könnyen lehet, hogy magunk is megmondóember-szindrómában szenvedünk, akár anélkül is, hogy tudnánk róla. A megmondóember kapcsolatteremtési képességei csak azokkal szemben működnek kifogástalanul, akik bólogatással, helyesléssel nyugtázzák a marhaságait megnyilvánulásait. A megmondóember valójában a kompromisszumképtelenségét, kulturálatlanságát próbálja elrejteni olyan nagyszerű jellemzők hangoztatása által, mint az őszinteség, a bátor szókimondás vagy a nyíltság. Nem csípi az udvariassági köröket, a diplomatikus hallgatást vagy az óvatosabb megfogalmazást – mi több, fölényes megvetéssel illeti ezeket, elvégre ezek a gyávák eszközei, olyanoké, akik nem merik felvállalni a véleményüket.” Forrás: https://aspergerplusz.wordpress.com/2016/08/16/a-megmondoember-szindroma/.

(Szöveg: Manyszi)