45. A boldogság a jelen ablakában

„A mindenkori események mulandók, ami megmarad, az a jelen ablaka, melyen keresztül amazokat megpillantjuk és átéljük. Ennyiben a jelen egyfajta kis örökkévalóság” írja Safranski (Idő, Typotex, 2017: 218).

Schopenhauer szerint a művészet jelentette boldogság: „erre a pillanatra megszabadulunk az akarat sivár kényszerétől, az akarás dologházi munkájának sabbatját ünnepeljük, Ixión kereke csitultan nyugszik” (Safranski, i. m. 218). A szerelem boldogságában is tapasztalhatjuk, hogy az idő megáll egy pillanatra. „Az afféle tevékenységek esetén, melyek valakit teljesen igénybe vesznek, melyek egészen lekötik az embert, repül az idő.” Arisztotelész az elméletalkotásnak szentelt életet tekintette a legjobbnak; vagyis létezik a teoretikus tevékenység által kiváltott boldogság is. Hétköznapi jelenség az időtudat ideiglenes eltűnése az odaadás pillanatában. Valószínűleg ezeket gondolta tovább a flow-jelenség fölfedezője, a pozitív pszichológia elindítója Csíkszentmihályi Mihály.

Szöveg: BG