35. Napos oldal

„Szerettem a napos oldalon járni” (278). Szomorkás irónia, ami bölcs élettapasztalatot rejt: „derűs érdeklődéssel röpködtem a dolgok felett” (33).

Karácsony Benő folyamatosan kereste, kutatta, megfogalmazta a boldogságot: „A boldogsághoz való tehetség a legtöbb emberben megvan, de elpuskázzák a dolgukat azzal, hogy nagy feladatokat akarnak megoldani, nagy zsákokat akarnak megemelni. Zsákokat, amikben legtöbbször haszontalan kövek vannak” (344). Halványan ott van a székely humorból emelt filozófia: “A nap másfelől süti a problémát” (35). „Örömre és egyszerűségre születtünk… A földön, gondoltam, valószínűleg mindenki számára van egy keskeny gyalogösvény, amely az örömök és a megnyugvás eldugott forrásához vezet.” (361) (Idézetek Karácsony Benő Napos oldal, Helikon, 1982. című művéből. Nagyváradon színre vitték a Napos oldal dramatizált változatát.) Karácsony Benő folyamatosan kereste ezt a keskeny ösvényt. Csak remélhetjük, hogy életében olykor-olykor rátalált. Azután elvették tőle.  Németh László Karácsony Benőről: „Egészen társtalan a magyar irodalomban ez a szeszélyesen csapkodó, zilált, mindig váratlan fordulatos hang, a gunyorosságnak, az egykettőre könnyekig szökő megindulásnak, az intuitív sziporkázásnak ez az állandó egzaltáltsága, amely akarva, nem akarva elragadja az embert.”