Közéleti kifejezések (16.): Az írástudók árulása, felelőssége

Az írástudók árulása Julien Benda könyve.

Babits Mihály ugyanezen címmel írt 1928-ban könyvismertetésnek tűnő esszét, amelyben olyan kérdéseket vet fel, hogy: mi is lehet a feladata az írástudónak, a szellem emberének, az értelmiséginek. Az írástudók valaha az igazság szószólói voltak, népük, szűkebb közösségük szellemi vezérei, a lelkiismeret ébren tartói. Ám a 20. század elüzletiesedett világában egyre többen kisszerű célok, hatalomra törekvő csoportok, kétes vállalkozások ügynökeivé váltak. „Így oldódnak föl lassanként ebben a szomorú században a legfelsőbb, legszellemibb dolgok e földi, és, hogy úgy mondjam, testi élet harcaiba, melynek csúcsa és koronája a fajok és nemzetek körül való harc úgy, mint az állatoknál a falkák, rajok és bolyok körüli” írja Babits. Julien Benda és Babits Mihály nyomán beszélünk manapság az írástudók felelősségéről. Ez azt jelenti, hogy sem nyíltan, kiabálva, sem hallgatásba burkolózva szolgálhatnak önös érdeket: ha elárulják erkölcsi, szellemi értékeiket, írástudókból puszta tollforgatók lesznek.

(VSz)