e-nyelv.hu
Mayer Péter

Mayer Péter

Kérdezzen tanácsadónktól!

A legújabb kérdések:

vesszőhasználat

2019.02.15.

nem kettősség

2019.02.15.

csak tudat

2019.02.15.

ifjúházas-kölcsön

2019.02.15.

magánűrkutatási vállalkozás

2019.02.15.

korábbi kérdések

 
Ön hogyan mondaná magyarul?

epigramma

pillanatvers

pársoros

magvers


Az anyanyelv nemzetközi napja

2019. febr. 21. 16.00

Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 

Nyelvében él a nemzet — nálunk és más népeknél

Kárpát-medencei korrektorverseny

2019. márc. 23. 10.00--15.00

Duna Palota, Budapest 

A sajtónyelvi helyesírásért

Az 53. magyar nyelv hete megnyitója

2019. ápr. 8. 

Budapest

Ünnepi ülés az ASZ megalapításának 30. évfordulója tiszteletére

32. A boldogság átmenet, közjáték

2018. 02. 08. nincs hozzászólás

Esti Kornél a boldogságról

Nézd figyelmeztetett Esti Kornél , mindnyájan ábrándozunk arról, hogy valamikor boldogok leszünk. Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire valami állandót, szilárdat, tartósat. Például egy kastélyt a tenger partján, kertet és csöndet körötte, egy nőt, gyermekeket, családot, esetleg pénzt vagy dicsőséget. Ezek csacsiságok. Az ilyen képek kiskorunkban jelennek meg előttünk. Igaz, ma is megjelennek, ha a boldogságról képzelődünk, mert igazi és éber álmainkban mindig csecsemők maradunk. A mese ez, az örök és légüres mese. Ennek a kastélynak, akár a mesebeli kastélynak, nincs tervrajza, átírási költsége, adólapja. A nő, akit magunk elé festünk, testtelen és lélektelen, nem is vagyunk vele semmiféle viszonyban. A gyermekek, akiket álmodunk, sohase betegszenek meg kanyaróban, és sohase hoznak haza rossz bizonyítványt. A dicsőségről pedig nem merjük megállapítani, hogy a valóságban nagyobbrészt a kiadókkal való tárgyalásokból áll, melyek annyira fölizgatnak bennünket, hogy később ebédelni se tudunk.


Szóval ezek a képek tartalmatlanok, és ezért csábítók.


Természetesen, van boldogság. De az merőben más. Magam is emlékszem néhány boldog percemre. Hogy mikor voltam legboldogabb? Hát elbeszélhetem, ha akarod.


(…) a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.”


(Kosztolányi Dezső: Boldogság. Esti Kornél kalandjai – novellaciklus – részlet, 1932)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

vissza a főoldalra
korrektor verseny