e-nyelv.hu
Minya Károlyné

Minya Károlyné

Kérdezzen tanácsadónktól!

A legújabb kérdések:

zavarba ejtően

2018.02.18.

welcome-ital

2018.02.18.

Alapokmány/alapokmány

2018.02.18.

cseppentés

2018.02.18.

vesszőhasználat

2018.02.18.

korábbi kérdések

 
Ön hogyan mondaná magyarul?

vagina

hüvény

hüvely

szülőcsatorna


Anyanyelvek napja: Tompa 200

2018. február 21. 15:00

PIM 1053 Bp., Károlyi u. 16.

Anyanyelvápolók Szövetsége — Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága

Az álmok nyelve, Körbejárt Föld könyvbemutatója

2018. február 22. (csütörtök) 17.00--19.00

Uránia Nemzeti Filmszínház, I. emeleti kávézó, 1088 Budapest, Rákóczi út 21. 

Szeretettel meghívjuk 

31. Implom József középiskolai helyesírási verseny

2018. febr. 23--25.

Gyula

32. A boldogság átmenet, közjáték

2018. 02. 08. nincs hozzászólás

Esti Kornél a boldogságról

Nézd figyelmeztetett Esti Kornél , mindnyájan ábrándozunk arról, hogy valamikor boldogok leszünk. Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire valami állandót, szilárdat, tartósat. Például egy kastélyt a tenger partján, kertet és csöndet körötte, egy nőt, gyermekeket, családot, esetleg pénzt vagy dicsőséget. Ezek csacsiságok. Az ilyen képek kiskorunkban jelennek meg előttünk. Igaz, ma is megjelennek, ha a boldogságról képzelődünk, mert igazi és éber álmainkban mindig csecsemők maradunk. A mese ez, az örök és légüres mese. Ennek a kastélynak, akár a mesebeli kastélynak, nincs tervrajza, átírási költsége, adólapja. A nő, akit magunk elé festünk, testtelen és lélektelen, nem is vagyunk vele semmiféle viszonyban. A gyermekek, akiket álmodunk, sohase betegszenek meg kanyaróban, és sohase hoznak haza rossz bizonyítványt. A dicsőségről pedig nem merjük megállapítani, hogy a valóságban nagyobbrészt a kiadókkal való tárgyalásokból áll, melyek annyira fölizgatnak bennünket, hogy később ebédelni se tudunk.


Szóval ezek a képek tartalmatlanok, és ezért csábítók.


Természetesen, van boldogság. De az merőben más. Magam is emlékszem néhány boldog percemre. Hogy mikor voltam legboldogabb? Hát elbeszélhetem, ha akarod.


(…) a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.”


(Kosztolányi Dezső: Boldogság. Esti Kornél kalandjai – novellaciklus – részlet, 1932)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

vissza a főoldalra