Közéleti kifejezések (14.): Szélmalomharc

Szélmalmot ma már nehéz találni és látni, de talán a szélmalomharc ismert közéleti kifejezés. Jelentése: Teljesen hiábavaló volta miatt már-már nevetséges küzdelem.

De miért harcolnánk egy szélmalommal? Bár az Alföldön, Bakonyban egykor sok-sok szélmalom forgott, a magyar ember tudomásunk szerint nem akart soha nekimenni a szélmalomnak. Nem így a spanyol Don Quijote. „Ebben a pillanatban Don Quijote és fegyverhordozója előtt harminc-negyven szélmalom tűnt fel a láthatáron. Don Quijote boldogan kiáltott oda Sanchónak: – Látod, barátom, a szerencse még jobban kedvez ügyünknek, mint ahogyan valaha is álmodni mertük volna! Látod-e ott az óriások csapatát? Megküzdök velük, és megfosztom őket életüktől. Ami zsákmányra így szert teszünk, azzal megvetjük gazdagságunk alapját, és bizonyára üdvös dolgot mívelünk, ha ezt a gonosz fajzatot kiirtjuk a föld színéről. – Hol vannak itt óriások? – kérdezte Sancho Panza. – Itt előttünk. Közülük nem egynek vagy két mérföldnyire is megnőtt a karja! – Vigyázzon, uram – szólt Sancho -, nem óriások azok, hanem szélmalmok, amiket pedig nagyságod karoknak vél, azok a vitorlák, azok hajtják a malomkövet, benn a malomban! – Rajtad is meglátszik – kiáltott megvetően a lovag -, hogy semmiféle jártasságod sincs a lovagi dolgokban. Óriások ezek, barátom! De ha félsz, akkor menj az utamból, és imádkozz, míg én vakmerő és egyenlőtlen viadalba bocsátkozom velük.” (Cervantes: Don Quijote. Ford.: Radnóti Miklós átdolgozása)

(Vízkeleti Szilveszter)