e-nyelv.hu
Ön hogyan mondaná magyarul?

mindfuck

agyfasz

összeegyeztethetetlenség

agybaszás


A szülőföld szálai. Kulturális és nyelvi topográfia. 

2018. júl. 23--27.

Berettyóújfalu--Érmellék

Partiumi szabadegyetem a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Partiumi Keresztény Egyetem rendezésében

Anyanyelvápolók Szövetsége 26. országos ifjúsági anyanyelvi tábor

2018. aug. 10--19.

Széphalom

37. Kazinczy anyanyelvi tábor

2018. aug. 21—25.

Győr, Kazinczy Gimnázium

Jelentkezési határidő: 2018. jún. 8. Jelentkezni lehet a Kazinczy Ferenc Gimnázium honlapján: www.kazinczy.gyor.hu. Kapcsolódó bejegyzések

„Szomorú vasárnap száz fehér virággal, vártalak kedvesem templomi imával…”

2018. 01. 18. 4 hozzászólás

Az egyik legszomorúbb dal, mégis talán erre a dalra lehetünk magyarként a legbüszkébbek.

Ötven éve, 1968. január 11-én halt meg Seress Rezső. Jávor László e szövegét Seress 1933-ban zenésítette meg. A kétségbeesett, halál felé forduló írás a nagy gazdasági világválság hatására keletkezett, és öngyilkossági hullámot indított el – a média éppen ezért „öngyilkos himnusznak”, illetve „öngyilkos slágernek” nevezte. Angol nyelvre Gloomy Sunday címmel fordították le, de több mint száz más nyelvű fordítás is készült. Nem véletlenül tartják ezt a legismertebb magyar dalnak.




Kép: wikipedia.org


Seress Rezső sorsa sem volt sokkal vidámabb a Szomorú vasárnapnál: el nem ismertség, munkanélküliség, munkaszolgálat és feleségének hűtlensége várt rá. Pedig ő úgy vallotta egy másik ismert dalában, hogy „szeressük egymást gyerekek, a szív a legszebb a kincs; ennél szebb szó, hogy szeretet: a nagyvilágon nincs”. A háború után Amerikában közel fél millió dollár szerzői jogdíj várta őt, de ezt nem vehette fel az itthoni diktatúrában, hazáját pedig nem volt hajlandó elhagyni. Hűségét a Rákosi-rendszer feketelistára helyezéssel „jutalmazta”. Elfeledetten, elszegényedve és magányosan élte utolsó éveit. Szinte megjósolva saját sorsát, írhatta pár évtizeddel korábban a következő szövegre a zenét: „Fizetek, Főúr, volt egy feketém, és egy életem, amit elrontottam én.”


A zongorista-zeneszerző úgy gondolta, hogy „csak átutazó vagyok itt a földön, (…) az emlékünk majd sok-sok emberöltőn úgy ragyog, mint a fénylő napsugár; ha a vonatunk már messze-messze jár…”. Igaza lett, ő is örökre beírta magát a magyar kultúrába.


(Blankó Miklós)

4 hozzászólás

#1 VLné 2018.01.19. 10:20:22

Nagyon szép írás! A 60-as években nagy kedvencem volt Seress Rezső, a Kis Pipacs vendéglőben sokszor hallgattuk Őt – egy barátom be is mutatott neki. Sok újat tudtam meg most az életéről. Köszönöm!

#2 V E 2018.01.23. 15:42:04

Ez a valódi hazaszeretet

#3 Ilonka 2018.01.28. 14:44:39

Kedves manyszisok, megható, h ilyen szépen őrzitek a hagyományokat, ez a zenei hagyomány is örök, s megérdemeljük, h sose feledjük, Ica

#4 Fret 2018.02.05. 18:53:40

Helyesen: félmillió

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

vissza a főoldalra