20. Üdvözlégy itthon, Seuso kincse!

Tizennégy nagy ezüst fürdő- és lakomakészlet Kr. u. 4. századból.

Ez a római kor egyik legjelentősebb nemesfémlelete. Megtalálása után rejtélyes körülmények között eltűnt, majd külföldön felbukkant, bár eredetét nem tudták igazolni. A Seuso-kincs 20. századi sorsa krimibe illő.

Hideg, fagyos, félhomályos a történet, melyet a sajtóból tudunk: 1980 decemberében három ember indult el a romos polgárdi kőszárhegyi pince felé, de csak két nyom jött vissza, Londonban meg felbukkantak a pannóniai földnyomokat mutató Seuso-kincsek. Péntek Imre balladába foglalta: „December volt, fázott a szőlőhegy, / de őrizte még a nyomokat /a frissen hullott szűz hóban; / hárman mentek a romos Borbély-pince felé, / de csak ketten tértek vissza / (az ügy teljesen tiszta a nyomozás szerint). / Csak hát ott maradt leszerelése előtt néhány nappal / (erről regél a lezárt akta) / az öngyilkos Sümegh Jóska / két derékszíjjal felakasztva”. Ez a vershelyzet, majd megidéződik egy kisfiú látomása az egykori Pannonia provincia életéről, bevillan egy fémdetektor, előbukkan a kincs, majd pedig az álmok egy más élet után… Ezután a kép összezavarodik: utalás történik az Ecserire, helyi KGB-sre, bőrkabátosokra, sőt egy helikopterre… És Jóska utolsó pillanatára: „a többi már homályba vész”. A költő azonban nálunk messzebb lát. A megszűnt jelenkori világ után „a pince hirtelen kitágul, / s egy római villa átriumában népes társaság tűnik fel…”, s más dimenzióban folytatódik az álmaiért, vágyaiért meggyilkolt ember élete. (Balázs Géza naplójából)

Hosszú éveken át tartó diplomáciai tárgyalások után a Magyar Állam 2014-ben megszerezte a tizennégy részes leletanyag első hét darabját, amit 2017-ben a maradék hét követett. Nevét a kincs eredeti készíttetőjéről és gazdájáról, Seusóról kapta. A névadóról elnevezett, legértékesebb lelet, a Seuso-tál 70,5 cm átmérőjű és közel 10 kg. Közepén egy vadászati jelenettel díszítették. Egészen különleges, hogy a felirata elején és végén egy-egy Krisztus-monogram látható. A további tálak, üstök, kancsók különböző mitológiai történeteket elevenítek fel.

A nyár folyamán a leletanyag az Országgyűlés épületében volt megtekinthető (most országjáró körútra indult). Ottlétemkor egy kilencéves kislány ámulattal nézte az egyik kancsó aprólékosan kidolgozott mintázatát, és megjegyezte: nem érti, hogy készíthettek régen ilyen csodálatos munkákat, amikor ma már a boltokban kapható gyári tányérok mintája is sokszor hibás… Szóval, üdvözlégy itthon, Seuso kincse!

Kép és szöveg: Blankó Miklós