e-nyelv.hu

18. Díszbe öltözötten

2017. 10. 21. 3 hozzászólás

Laposabban süt a nap, nyúlnak az árnyak, lomha köd üli meg a tájat, díszbe borulnak a fák, füstszagot hoz a szél, gesztenyét sütnek, mustot mérnek, ránézünk egy fára, mely mellett százszor elmentünk, soha észre nem vettük: milyen szép így díszbe öltözötten.

Ő így búcsúzik, és remél. Pedig csak egy fa. Csak egy fa, de mostantól több, mint egy fa. Megnézzük majd télen is, és együtt várjuk vele a tavaszt.



És persze: égtek lelkemben kis rőzse-dalok, füstösek, furcsák, búsak, bíborak, arról, hogy meghalok, elért az Ősz és súgott valamit. No meg: Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldel a nyárfa az ablak előtt, még ifju szivemben a lángsugarú nyár, még benne virít az egész kikelet, de íme sötét hajam őszbe vegyűl már, a tél dere már megüté fejemet. Milyen jó, hogy vannak nálunk évszakok!


(Az őszi esszében Ady Endre: Párisban járt az Ősz, és Petőfi Sándor: Szeptember végén című verséből is szabadon átvettünk.)


Olvassa el a Boldog Magyarország-sorozat korábbi részeit is!

3 hozzászólás

#1 Eugenica 2017.10.31. 00:03:08

Az idézeteket nem lett volna illő idézőjelekbe tenni?
Csak kérdezem.

#2 Manyszi 2017.10.31. 08:20:55

Lehetett volna. Előbb azonban kérjük, hogy az egész posztmodern irodalmon kérje számon, utána rögtön következünk mi. Boldog Magyarországot! :)))

#3 M. J. 2017.10.31. 08:56:13

Az ám! In memoriam E. P., zum Beispiel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

vissza a főoldalra