Mit jelent a bozgor?

Sokan tudják, Romániában a bozgor szót a magyarokra mondják, s állítólagos jelentése: hazátlan.

Szilágyi N. Sándor ezt nem így gondolja: „Nyelvészeti szempontból nézve ez a bozgor ritka érdekes eset (…) a románok a bozgor szó „hazátlan” jelentéséről nem tudnak. Nem is hallottak róla soha. (…) Ők abban a hiszemben vannak, hogy ez a szó azt jelenti: „magyar”, csak egy kicsit csúfolódva, becsmérelően, meg nem is egészen jóindulatúan mondva”.

De akkor mit jelent? Talán a baskír szóval azonos: „1849-ben a szabadságharc leverésére idesereglett cári csapatok harcosai állítólag összetévesztettek bennünket a baskírokkal, és így neveztek minket is, a románok meg eltanulták tőlük, kissé elváltoztatva a szó alakját.” De ez alig hihető. „A másik magyarázat szerint a bozgor mint csúfnév a szláv (orosz?) bez „nélkül(i)” és gora „hegy”, más változat szerint gorod „város” szavakra volna visszavezethető, így hát mi eszerint „hegyek”, illetve „városok nélküliek” volnánk.” Ez sem bizonyítható. Szilágyi tanár úr magyarázata: „szóvegyüléssel keletkezhetett, mégpedig úgy, hogy vége az ungur vége, az eleje meg — hogyan is mondjam ezt most szépen, úgy, hogy senki se higgye, hogy csúnyákat akarok beszélni? — a magyar bozmeg eleje. Nemcsak azért írtam így, mert ez talán jobban tűri a nyomdafestéket, hanem azért is, mert ezt a románok így hallják. Abban pedig, hogy a bozgor kialakulhatott, az is közrejátszhatott, hogy az ungurnak ikerszói formája is van, az ungur-bungur. Ebből az ungur előtag semlegesebb, az ungur-bungur viszont csak csúfnévi használatban fordul elő. (Gyermekkoromban engem is bosszantottak vele.) Ide már csak egy kis szellemesség és pajkos kedv kellett, a bun– szókezdet boz-ra cserélése a megfelelő magyar szó alapján, s máris megvan az ungur-bozgor, vagy egyenesen külön a bozgor (a második szótagbeli o az első szótagbeli o hatására jelenik meg)”.

És ha nem hiszik, itt az indoklás: „Ezt a magyarázatot az is alátámasztja, hogy a világ minden részén gyakori eset, hogy egy másik népet annak valamely gyakran használt, rá jellemzőnek tartott szavával neveznek meg. Az új-zélandi maorik például a franciákat Wiiwii-nek hívják, mert minduntalan azt hallották tőlük, hogy oui, oui „igen, igen”. Főleg a hadseregben nálunk is divat volt régebben a magyarok körében a románokat nustyuknak hívni. Úgy látszik, a románok a boz(meg) használatát tartották ránk igen jellemzőnek, és hát ha őszinték akarunk lenni, alighanem okuk is volt rá.” (Az eredeti írás megjelenésének helye: Szabadság 1997. augusztus 15.)

(Összeállította: VSZ)