Ez az új a helyesírásban

Az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága 2003 novemberében határozatot fogadott el arról, hogy megkezdi az új akadémiai helyesírási szabályzat előkészítő munkálatait.

A bizottság célja az volt, hogy a használó nagyobb változtatások nélküli, könnyebben használható, bizonyos mértékig rugalmasabb szabályzatot kapjon a kezébe.

A helyesírás szabályainak 12. kiadásában alapvető, lényegi változás alig van, csak különféle kisebb változtatások.
Ezek a következők:
1. a nyilvánvaló hibák kijavítása;
2. a fogalmazás pontosítása;
3. a sok, kevés megjelölés helyett listák adása;
4. egyes részek didaktikai szempontú átszerkesztése,
5. szabálypont vagy szabálypontrész kihagyása (kimaradt például az asszonynevek írásáról szóló rész (AkH.11 159.), mivel az asszonynevek típusairól nem a helyesírási szabályzatok rendelkeznek, vagy kimaradt a postai címzésre vonatkozó szabálypont is (AkH.11 298.), mivel a címzést a posta írja elő, s annyi változata létezik a címzésnek, hogy nehéz azt pontos szabályba foglalni);
6. bizonyos szabályok enyhítése, azaz a korábban szabályozott kérdések alternatívvá tétele (például a 12. kiadás  a 11. kiadásnál rugalmasabban ítéli meg a helyesírás több vitatott kérdését, így például: az ingadozó kiejtésű h végű szavak -val, -vel és -vá, -vé ragos alakjait kétféleképpen lehet írni (méhvel és méhhel); nem kötelező az elseje, elsejei stb. szóalakok számjegyes írásakor a j-t kiírni; vagy például: megengedőbb a szabályzat a három szóból álló, 6 szótagnál hosszabb szavak kötőjelezésével kapcsolatban és a bizottságok, rendezvények nevének írásával kapcsolatban is);
7. a szabálypontok bővítése, kiegészítése, új szabálypontok beiktatása (például: új a 217. pont d) része, mely arról rendelkezik, hogy ha  az idegen írásmód szerint írt közszó végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor az összetételi utótagot mindig kötőjellel kapcsoljuk az előtaghoz, például: couchette-rendelés, lime-likőr, ragtime-koncert; vagy teljesen új a két kötőjel használatáról vagy a tárgynevekről szóló rész).
8. A helyesírás hagyományos rendszerét érintő változások a következők: a tulajdonnevek toldalékolásában egységesen nem érvényesül az egyszerűsítés a korábban egyszerűsítés alá tartozó magyar utónevek körében (tehát: Bernadett-tel, Bükk-kel); a „képzőszerű utótag” kategóriájába sorolt (pl. -féle, -fajta, -szerű) elemeket szabályos utótagoknak tartjuk, tehát az ilyeneket tartalmazó alakulatokat összetett szavaknak tekintjük (tehát: észszerű, gipszszerű).

A szabályzathoz csatlakozó szótár jelentősen megújult, a 11. kiadás legutóbbi, tizenkettedik lenyomatához képest mintegy 8 000 szóval gyarapodott. Új szavak, kifejezések kerültek a szótárba, s régi, elavult alakok elhagyása is szükségessé vált (például: agárkutya, átíró könyvelés, bilgeri, csillagláb). A szótári rész kiegészült a határon túli magyar földrajzi nevek, intézmények, valamint a jellegzetes határon túli magyar szavak felvételével, ami szintén régi adóssága volt a szabályzatnak, hiszen a szabályzat szándéka szerint nem Magyarországnak, hanem valamennyi magyar nyelvhasználónak szól.

A szerkesztők ügyeltek arra, hogy a helyesírás egységét szem előtt tartva, figyelembe vegyék a szakmai helyesírások írásmódját is (ezt megkönnyítette, hogy a szakmai helyesírások megalkotásában a Magyar Nyelvi Bizottság is közreműködött). A szabályzat gondozói egyeztették a nyelvészet és más szaktudományok szempontjait, tiszteletben tartották az akadémiai szinten kidolgozott és jóváhagyott szakmai szabályzatokat és szójegyzékeket.

Bizonyos esetekben különféle okokból sor került egyes szavak írásának megváltoztatására. Néhány jellemző ok:

– a szó ejtésének megváltozása (például: árboc > árbóc, bedekker > bédekker, biennale > biennálé, bura > búra, immúnis > immunis, reverzíbilis > reverzibilis, rühvel > rühvel v. rühhel, samanizmus > sámánizmus, sarlatanizmus > sarlatánizmus, satanizmus > sátánizmus);

– az egybeírást a jelentésváltozás indokolja [például: nagyra törő > nagyratörő (= nagyravágyó), tenyérbe mászó > tenyérbemászó (= pimasz, ellenszenves)];

– a szaknyelvben másként írják a szót, például: első fokú ítélet > elsőfokú ítélet, fekete doboz > feketedoboz (pl. repülőgépen), házinyúl > házi nyúl, paraolimpia > paralimpia, szabad vers > szabadvers, vegyes úszás > vegyesúszás (sportág);

– a szó írása nem felel meg a (korábban már rögzített) szabályoknak (például: élethalálharc > élet-halál harc, napéjegyenlőség > nap-éj egyenlőség, örökkön-örökké > örökkön örökké, sete-suta > setesuta, szaltó mortále > salto mortale);

– szabály megváltozása, például: ésszerű > észszerű, penésszerű > penészszerű, viasszerű > viaszszerű; Bernadettel > Bernadett-tel, Ivettel > Ivett-tel, Mariannal > Mariann-nal; május 1-jén > május 1-jén v. 1-én; 3:0-s győzelem > 3:0-s v. 3-0-s győzelem);

– idegenből átvett szavak esetében olykor a magyaros vagy az idegen és a magyaros írásmód is elfogadható: metropolis > metropolisz, e-mail > e-mail v. ímél, pacemaker > pacemaker v. pészméker, spray > spray v. spré v. szpré.

*

Arany János az 1874-i főtitkári jelentésében így nyilatkozott: a helyesírás, „mely részint az élő szokással haladni akar, részint a történeti múltból is köteles annyit megtartani, a mennyi a hagyomány megőrzésére szükséges,… nem siet eldöntéseivel”.

A több mint egy évtizedes tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, hogy azok az elvek, amelyek régóta irányítják az akadémiai helyesírást, szilárd alapjai írásrendszerünknek, s így nem megváltoztatásukra van szükség, hanem következetes alkalmazásukra a nyelvfejlődés újabb jelenségeinek  leírásában. Ami megváltozott az AkH. 12.-ben a korábbi szabályzatokhoz képest, az éppen az elvek változatlanságának következménye. Ami pedig új a szabályzatban, az egyrészt a korábbi kiadványokban figyelmen kívül maradt kérdések, másrészt az újabb nyelvfejlődés fölvetette írásproblémák rendezése.