Csángók és bozgorok

Az eddigi elfogadott magyarázat a „kóborló” (elcsáng, elcsángál) jelentés helyett Péntek János a Magyar Nyelv 2014/4. számában egy nyelvi jellegzetességet vél a szó indítékául. A moldvai magyarok leggyakrabban használt szava a csinál – ezzel szinte mindent ki lehet fejezni: lesz, keletkezik, szül, terem, növel, süt, főz, irt, előidéz, műveletet végez. A csinál ige a nem székely lakosságú Moldvában csán-ként hangzik. Péntek János szerint: „a csángókat azért nevezték (csúfolták) csángó-nak, mert leggyakoribb szavukat (…) nem csinál, hanem csán alakban használták, ilyen értelemben folyamatosan csánogtak.” És az inog – ingó, donog – dongó mintájára lehetett
 
Ilyen, ún. „szavajárási” nevek másutt is előfordulnak: az észak-olaszországi mokenek nevüket a német machen-ből (csinál), az olaszok digó nevüket a dígó-ból (mondom, hé, hallja csak!) kapták. A maorik a franciákat wiiwii-nek nevezték a francia oui, oui (igen, igen) alapján. A románok által a magyaroknak adott gúnyos bozgor megnevezés Szilágyi N. Sándor szerint: a magyarok kedvelt káromkodása, a „bozmeg” és az ungur (románul: magyar) szavak összevonásával keletkezhetett. Persze a magyarok sem maradtak adósak: a magyar környezetbe került románokat nustyu-nak nevezték (nu stiu – nem tudok, pl. magyarul).

Tehát jellemző, hogy egy népcsoportot beszédmódjuk, szóhasználatuk alapján gúnyolnak ki, s ez lehet a csángó szó mélyén is, véli Péntek János.


 
A tetszetős és antropológiai  nyelvészeti tanulsággal is szolgáló hipotézist el is fogadnánk, ha a csangál, csángál és a belőle fejlődött csángó szónak nem lenne annyi más értelme, mely szintén motivált lehet a Székelyföldről el-ki vándorolt népcsoportra. Csak a legismertebb, szótározott jelentések: lassan bandukol, andalogva megy; harangoz, hamisan énekel; csacsog, fecseg; ugrál – bolondos, hóbortos; csavargó…). Ráadásul a Felvidéken, Vágselyén a vasút neve: csángó-vasút. Tehát van még mit magyarázni a csángók neve kapcsán.

(Forrás: Péntek János: A moldvai magyarokról és a csángó elnevezésről. Magyar Nyelv, 2014/4. 406—416. – írta: VSZ)