Használható-e mai szövegben a „hűn” alak? Vagy csak a „hűen” elfogadható?
A „hűn” és a „hőn” forma régies alakváltozat, utóbbi némi jelentésmódosulással néhány állandósult szókapcsolatban használtatik: „hőn áhított”, „hőn szeretett”. A kérdezett „hűn” alakkal inkább régebbi irodalmi művekben találkozni (pl. Gyulai Pál: Mi hűn szeretsz…), de ismerős lehet egy-két keresztény énekből (pl. Óh, hadd szeresselek. Hűn s igazán! – Hallelujah 301), valamint egy nemrégiben elterjedt, ismeretlen személytől származó aforizmából (itt inkább rímkényszerből): „Szeretni egyet, szeretni hűn, szeretni szívből sohase bűn.”
Ma inkább a „hűen”, valamint a szintén régiesebb „híven” alakot alkalmazzák a nyelvhasználók.
A négy alak közül egyik sem tekinthető helytelennek. Adott nyelvváltozattól, szövegtípustól, beszédhelyzettől függ, melyiket adekvátabb használni.
(Sz. G.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.