megszólítás

A hivatalos levelezésben használt megszólítási formákra vonatkozik a kérdésem. Borzadva nézem az egyre terjedő formákat, mint „Tisztelt Huber Tamás!”, „Tisztelt Huber Tamás Ügyvezető!” vagy „Tisztelt Huber Tamás Úr!” Én hajdanában (úgy jó 50 éve) még úgy tanultam, hogy ha a funkció a fontos a betöltőjétől függetlenül, akkor csak a funkció és a betöltő nemére utaló Úr vagy Asszony állhat a megszólításban (pl. Tisztelt Miniszter Úr!). Ha viszont a név a fontosabb, akkor hivatali levelekben kizárólag a vezetéknév plusz az Úr vagy Asszony (esetleg Kisasszony) jelenhet meg. Ma is így van még? Vagy bele kell törődnöm abba, hogy túlhaladt rajtam a nyelv – még ha ez a nyelvi szépérzékemet nagyon is bántja.

A mai magyar megszólítási rendszer kevert, és ezért kommunikációs zavarok mutatkoznak. Ennek tipikus jele a megszólítási formulák mellőzése: Tisztelt X. Y.! Különösen igaz ez a nők megszólítására: nehéz eldönteni, hogy az asszony, kisasszony, úrnő vagy úrhölgy a megfelelő, ezért leginkább elhagyják. A rendszer korábban sem volt egyértelmű, mert pl. aligha mondták, hogy Tisztelt Vízvezeték-szerelő Úr/Asszony!, csak így: Tisztelt Kovács Úr! (Úrhölgy? Úrasszony?, Kovácsné Asszony?). Régóta jelezzük, hogy a magyar megszólítási rendszerben megegyezésen alapuló szabályozásra lenne szükség. BG
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.