tíz, tízes

Mi az indoka, hogy a tíz szavunk rövid i-s lesz tizes, tizen alakban, viszont hosszú marad a tízet szóban?

A névszók rövid-hosszú magánhangzóinak szabályos váltakozásáról a helyesírási szabályzat 27. szabálypontja a következőképpen értekezik: „Hosszú í, ú, ű hangot tartalmazó szavaink két csoportra oszlanak:
a) Számos szó a toldalékos alakok többségében is megőrzi a tőbeli magánhangzó hosszúságát, s csak néhány származékban váltja rövidre: zsír, zsírt, zsíros, de: zsiradék; – húsz, húszat, húszas, de: huszadik, huszad, huszon-; – tíz, tízen, tízes, de: tized, tizen- stb.; – ír, írok, írás, írat (ige), de: irat (főnév), iroda, irodalom stb.; – bújik, bújjon, bújócska, bújtat, de: bujkál, bujdosó stb.; – dűl, dűlt, dűlve, dűlő, de: düledezik, dülöngél, dülleszt stb.
b) Vannak viszont szabályos í – i, ú – u, ű – ü váltakozást mutató főnevek. Írásukat megkönnyíti a nyár – nyarat, kéz – kezet típusú szavakkal való összehasonlításuk: általában ugyanazon toldalékok előtt vált rövidre az í, ú, ű, mint a nyár vagy a kéz magánhangzója.”

A ‘tízes’ szavunk valójában í-vel írandó. Hogy hogyan változik meg a magánhangzók hossza, az analógia módszerével is megállapíthatjuk az esetek nagy részében.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.