Sok helyen (média, Wikipédia) szerepel az alacsonypadlós (busz) szóösszetétel, a helyesírási szótárak pedig nem tartalmazzák. Elfogadható az egybeírás?

Ha egy szó nincs benne a helyesírási szótárban, akkor a vonatkozó szabályok alkalmazásával következtethetünk a helyes írásmódra. A jelzős szerkezetet általában különírjuk: alacsony padló, továbbképzett alakjában is megtartjuk a különírást: alacsony padlójú busz. (A magyar helyesírás szabályai 107–108. pont)
Néhány szókapcsolat az alacsony melléknévvel: alacsony lelkű, alacsony szintű (OH. 440.).
Az egybeírási törekvés arról árulkodik, hogy szorosabban összetartozónak érzik a szókapcsolatot. Az egybeírást az indokolná, ha jelöletlen kapcsolatról lenne szó, illetve ha jelentésváltozás következett volna be (mást jelentene egybeírva, mint külön, vö. nagy ágyú ’nagy méretű ágyú’ és nagyágyú ’döntőnek szánt érv, jelentős ember, akinek döntő szava van’. A kérdezett esetben egyik sem áll fenn. Az egybeírás harmadik okaként a hagyományt nevezhetjük meg, de egy újonnan keletkezett szóról ezt nem mondhatjuk.
Amint a szó bekerül a helyesírási szótárakba, attól kezdve az az írásforma lesz a mérvadó.