Az Országház nyelve

A főleg külföldi látogatók tömör gyűrűjén, az össze-vissza akasztott láncokon átlépve, a biztonsági őrök zavaros utasításait (mondjuk ki: a tipikus magyar szervezetlenséget, káoszt) leküzdve előre bejelentett csapatunk bejutott az Országházba.

Európában a harmadik legnagyobb (Bukarest, London után), rajta van a világ 100 legszebb épületének listáján. Tele van szimbólumokkal: 96 méter magas, 96 lépcsőfok, a kupolaterem szobrai, a felsőházi kék dohányzó (kékvérűeknek), a dolgozó nép szobraival.

Mivel a Bolyai Önképző Műhely diákjaival nyelvészek is tartottak, különös figyelmet kapott az országházi nyelv: mezei képviselő (vidéki képviselő, aki csak hívásra jelent meg); Semmi baj, ez megért egy Havannát (a folyosón elhelyezett 30 rekeszes, számozott szivartartóba rakhatták a képviselők a szivarjukat, s ha későn értek vissza a felsőházból, egy érdekes vitáról, szavazásról, akkor mondták).

A BOM és Manyszi küldöttségét fogadta Kövér László az Országgyűlés elnöke, jelen pillanatban mb. köztársasági elnök is. Az egyórás beszélgetésben szóba került a formális (nyelvi) szokások fontossága, például a magázódás, az ülés előtti felállás (már az egyetemeken sem állnak fel a hallgatók, ha bejön a tanár), a parlamenti foci („2002-ig volt közös focicsapat, most nincs, mert a foci komoly játék”), a vita („nincs érdemi vita, mert alapértékekben nincs megegyezés, de szerencsére még nem lőttek rá a házelnökre, mint Tisza Istvánra”), a baráti kapcsolatok más pártok képviselőivel („a fraternalizálás magában hordozza a mutyi lehetőségét”), de „a magyar parlamenti képviselők semmivel sem rosszabbak, mint másutt”, „a parlamenti kultúra nyugaton is hasonló”. A parlamenti retorikáról: „Torgyán doktor színes foltja volt a magyar demokráciának”. Végül egy bibliai hasonlattal búcsúzott: Mózes 40 évig terelgette a népét, ő maga pedig nem jutott be az ígéret földjére. Nekünk 22 év telt el…

(Manyszi-hírek)

A képek elérhetők a képtárban.