Fordítóként dolgozom, és az egyik munkámmal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni.
A kérdésem a terminológiát érinti. Az általunk fordított műben a többi közt az ógörög nyelvről is szó lesz, és szerepel benne az angol „prefix” kifejezés. Erre a szóra a nyelvkönyvek legtöbbször a latin prefixum szót használják. (Magyar Grammatika, 55. o., és találtunk olyan doktori disszertációkat az ógörög nyelvvel kapcsolatban az interneten, melyek szintén ezt használják) Mivel azonban az általunk készített mű egy szélesebb rétegnek készül, ezért azon kívül, hogy zárójelben megadjuk a latin szót, szeretnénk még egy magyar megfelelőt is találni, ha van ilyen.

Több lehetőség is felmerült, elsőként az előtag kifejezés. Ennek a szónak a definíciója azonban nem illik rá az általunk keresett szóra, hiszen mind az Értelmező kéziszótár, mind a Magyar Nagylexikon szerint az összetett szóban az első helyen álló szót jelenti (amely ráadásul maga is lehet összetett), nekünk viszont egy olyan szóra lenne szükségünk, amely a szó elején álló toldalékmorfémát jelöl.

Bizonyos könyvekben találtunk még két kifejezést: előrag és előképző (az elsőt a héber nyelvvel kapcsolatban, amely az időbeli viszony kifejezésére szolgál, a második pedig a forrásanyagok [Értelmező kéziszótár, Magyar Nagylexikon] szerint egyszerűen egy szó elején álló toldalékmorfémát jelöl). Az előrag és előképző jelentése, úgy érezzük, csupán a ’szó elején álló rag’, illetve a ’szó elején álló képző’ jelentésre korlátozódik.

A kérdésem a következő: Van olyan magyar szakkifejezés, amely a szó elején álló toldalékmorfémát jelöli? (Talán olyan, mint az előtoldalék?)

A szakirodalmi források a prefixum kifejezést használják, Tótfalusi István: Idegenszó-tár című könyvében előtag, szó eleji toldalék
szerepel. Tolcsvai Nagy Gábor Nyelvi fogalmak kisszótárában: olyan toldalék, amelyik a tő elé kerül.