Övék vagy övéké? Pl.: Azt hiszi, hogy csak az övéké lehet az a valami.

Az övék birtokos névmás az ők személyes névmás -é birtokjeles alakjának felel meg, tehát fölösleges elemismétléssel találkozunk az alábbi példában: Az a labda az övéké. Ez a nyelvjárási eredetű forma az igényesebb köznyelvben hibának minősül.
Ha azonban valóban birtokjelfunkciót tölt be a szó végi -é, abban az esetben kifogástalan az övéké alak is. Pl.: Ez a tető a mi házunké, az pedig az övéké.
(Nyelvművelő kézikönyv, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983, 346.)