e-nyelv.hu
Tomori Tímea

Tomori Tímea

Kérdezzen tanácsadónktól!

A legújabb kérdések:

vizuál tábla

2019.02.20.

írásjelhasználat

2019.02.20.

kompetenciaalapú, négyzet alapú

2019.02.20.

hátramarad

2019.02.20.

szendvicscsomagoló

2019.02.20.

korábbi kérdések

 
Ön hogyan mondaná magyarul?

epigramma

pillanatvers

pársoros

magvers


Az anyanyelv nemzetközi napja

2019. febr. 21. 16.00

Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 

Nyelvében él a nemzet — nálunk és más népeknél

Kárpát-medencei korrektorverseny

2019. márc. 23. 10.00--15.00

Duna Palota, Budapest 

A sajtónyelvi helyesírásért

Az 53. magyar nyelv hete megnyitója

2019. ápr. 8. 

Budapest

Ünnepi ülés az ASZ megalapításának 30. évfordulója tiszteletére

igeragozások kialakulása

2011. 12. 07.

A két magyar igeragozási forma, az ikes és iktelen, illetve az alanyi és tárgyas(ki miként hívja) ragozás létrejötte között van-e nyelvtörténeti kapcsolat, vagy egymástól függetlenül jött-e létre?

Kérdésére részletes választ talál a Kiss Jenő és Pusztai Ferenc által szerkesztett Magyar nyelvtörténet (Osiris Kiadó, 2003) című tankönyv 160–9. oldalán. Röviden összefoglalva az ott leírtakat:

A határozott tárgy valószínűleg már az alapnyelvben is jelölt volt, majd az ősmagyar kortól kezdve a -t rag jelölte, de a határozatlan tárgy hosszú ideig jelöletlen volt: csak a mondatbeli helye (alany–tárgy–ige, SOV) alapján volt tudható, hogy az igét megelőző névszó volt a cselekvés tárgya.

Azonban ha ez a szórend valamilyen okból felborult, akkor sokszor eldönthetetlenné vált, hogy a mondatbeli névszók közül melyik az alany és melyik a (határozatlan) tárgy. Később, az ősmagyar kor folyamán, a -t tárgyrag a határozott tárgy mellett már a határozatlant is jelölte, így tehát a tárgy ugyan jelöltté vált, viszont nem derült ki, hogy határozott vagy határozatlan-e. Ezért az igealak kezdte el kifejezni a tárgy határozottságát vagy határozatlanságát.

Az alapnyelvben analitikus szerkezet (ige + személyes névmás) fejezte ki az igék számát és személyét: ‘néz én’, ‘néz te’, ‘néz ő’, és innen alakultak ki a névmási eredetű személyragok: nézem, nézed, nézi. Az ősmagyar kor elején egyetlen igeragozási paradigma volt, amelyből nem derült ki, hogy a cselekvés tárgyra irányult-e, vagy sem, ám E/3.-ben már megvan a szembenállás lehetősége: kérei vs. kér.

Az első kísérlet a tárgy egyértelmű kifejezésére az ikes ragozás ősmagyar kori megjelenése volt: a cselekvő tárgyas igék mediális, történést kifejező igékké alakultak: valaki tör valamit > törik valami. Az ikes ragozás azelőtt kezdett formálódni, hogy a tárgy teljes jelöltsége elterjedt volna, illetve a határozott és az általános (régebbi terminussal: tárgyas és alanyi) ragozás szétvált volna, és éppen ezért volt rá szükség. De a -t tárgyrag térhódítása megakasztotta ennek a paradigmának a teljes kialakulását, ezért az hiányos maradt.

Közben az ősmagyar korban nem névmási eredetű igei személyragok is kifejlődtek (valószínűleg képzőkből, funkcióváltással), így jött létre egy új, majdnem teljes paradigma: nézek (és a nézlek alak is), nézel, (megyen,) néznek.

A határozott és az általános igeragozás kialakulása tehát fokozatosan történt, és szétválásuk nem is tökéletes, hiszen vannak közös alakjaik. Az egybeeső alakokat, az ún. grammatikai homonimákat azonban a nyelv – legalábbis részben – igyekszik kiküszöbölni.

(KJ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra
korrektor verseny