vessző a tagmondatok között

A minap angolra fordítottam egy szöveget, és a szerkesztővel azon vitatkoztunk, hogy az ‘és’ kötőszóval kezdődő tagmondat előtt kell-e vessző. Pl.:

Az épület belsejét az igényeknek megfelelően
átalakították ÉS itt kapott helyet a műterem.

A szerkesztő úgy véli, hogy az új helyesírási szabályok szerint ilyen típusú mondatokban nem kell vessző az ÉS elé. Szerintem kell.

Felmerült bennem azonban, hogy a következő mondatokban kell-e vessző:

Felkelt ÉS kiment a szobából.
Ill.: Felkelt a fotelból, ÉS kiment a szobából.

A helyesírási szabályok 1984 óta nem változtak, továbbra is a A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadása a mérvadó. Ennek 243. pontja kimondja, hogy az összetett mondatok tagmondatainak határán a vessző mindig kiteendő, akár van kötőszó, akár nincs. A vesszőt a bevezető és, s, meg, vagy kötőszók előtt is kitesszük. Ingadozhat azonban az írásjelhasználat akkor, ha nehéz eldönteni, hogy az és, s, meg, vagy kötőszóval kapcsolt rész önálló tagmondat-e (erről l. részletesen: Magyar grammatika, szerk. Keszler Borbála, 2000., Bp., 461-71. oldal).

A fentiek alapján a javaslataink:
Az épület belsejét az igényeknek megfelelően átalakították, és itt kapott helyet a műterem. (A tagmondatoknak különböző az alanyuk és az állítmányuk is.)
Felkelt, és kiment a szobából. (Az alany ugyanaz, de a második tagmondat állítmányának külön bővítménye is van.)
Felkelt a fotelból, és kiment a szobából. (Az alany ugyanaz, de a két állítmánynak eltérő bővítménye van.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.