e-nyelv.hu

Nyelv, kultúra és technológia

2010. 09. 06. 1 hozzászólás

Milyen kapcsolatban áll a nyelvi változás a kommunikációs technológia fejlődésével? Átalakul-e az emberi gondolkodás ezeknek az eszközöknek a hatására? Meddig létezik még a kézírás gyakorlata?

Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett augusztus 27-én este a Kossuth rádióban Várkonyi Benedek szerkesztő Veszelszki Ágnessel és Balázs Gézával.

A beszélgetésben olyan kérdések is felmerültek, amelyek a szülőket, tanárokat is foglalkoztatják, hiszen az oktatásban is kulcsszerepe lehet a technika hatására bekövetkező nyelvhasználati változásoknak. De hogyan lehet vizsgálni a nyelv és a technológia közötti kapcsolatot?

Veszelszki Ágnes szerint először fontos megállapítani azt, miképpen használja a közösség ezeket a technológiákat, és milyen konkrét változások történnek a nyelvhasználatban ezek hatására. Egy másik szempont szerint érdemes vizsgálni azt is, hogy a számítógépen használt nyelvezet milyen hatással van a különböző nyelvváltozatokra.

Balázs Géza utalt a „technikai determinizmus” kifejezésre, amelyet Marshall McLuhan vezetett be a köztudatba. E nézet szerint a kommunikációs technológiák létrejötte, illetve változása az emberi kultúrában is változásokat idézett, sőt idéz elő – különösen az elmúlt ötven évben, amikor a fejlődés jelentősen felgyorsult. Annak ellenére is így van ez, hogy vannak olyan társadalmak (bár számuk egyre inkább csökken), amelyeket még az írásbeliség sem ért el. McLuhan azt a nézetet vallja, hogy az írásbeliséggel a felejtés korszaka kezdődött el (hiszen ha írásban maradandóan megőrzünk dolgokat, nem szükséges azokat fejben tartani), így is rávilágítva arra, hogy a technika valóban milyen nagy mértékben meghatározza az emberi gondolkodást.

Valószínűleg a könyvek szerepe nem fog változni az elkövetkező időkben, viszont a nyomtatott és elektronikus formátumú kiadványok aránya minden bizonnyal más lesz, mint manapság. Már ma sem lexikonokban keressük a „tudást”, hanem a kérdéses szavakat egy internetes keresőprogramba írjuk be. Mindennek természetesen a nyelvi produktumokhoz való viszonyra is hatása lesz – fejtette ki Veszelszki Ágnes, a jelenlegi tudásszociológiai tendenciákat összegezve. Balázs Géza arra hívta fel a figyelmet, hogy kezeljük óvatosan az informatikának ezt az „evolúciós ugrását”, hiszen nem tudhatjuk, mire számítsunk a jövőben. Mindenesetre a nyelvben bekövetkező változásokat a nyelvészeknek dokumentálniuk kell, mert rengeteg jelet ki lehet belőlük olvasni, akár a társas viszonyok megváltozásával kapcsolatban is.

Hogyan reagál a nyelv a gyors, nyelven kívüli változásokra? A beszélgetésből megtudhattuk, hogy egy nyelvben a szókincs változása a leggyorsabb, ezáltal a leginkább szembetűnő.

Veszelszki Ágnes a változási folyamat dokumentálására többféle kutatási módszert alkalmaz(ott). Egyrészt fórum-, cset- és sms-szövegeket vetett össze mai, kézzel írott órai levelekkel (saját megnevezésével az ún. dialóguslevelekkel). Másrészt egy online szétküldött kérdőíven keresztül próbált választ keresni arra, milyen nyelvi változások jelennek meg a számítógép hatására. A felmérés középpontjában állt az a kérdés is, hogy az internetes nyelvváltozat milyen formában jelenik meg a szóbeli kommunikációban, tehát egy másik médium által közvetített nyelvváltozatban. Az eddigi eredmények alapján is kimutatható, hogy a „digilektus” néhány formáját sokszor használják szóban is: például LOL akronimát, amely az angol „laugh out loud”, vagyis ’hangosan nevetni’ rövidítése; a nagy mosolyt jelentő XD emotikont (ikszdéként kiejtve); az OMG [óemgé] angol „Oh, My God!” kifejezés rövidítését.

Balázs Géza kiemelte, hogy manapság az ún. írott szóbeliséggel van dolgunk, hiszen a az internetes csetelés során és az SMS-ekben olyan nyelvezetet használnak az érintettek, amely az adott kisközösség sajátja – közös tapasztalaton és háttéren alapul, külső „szemlélő” gyakran nem is érti. Egyfajta nyelvhasználati egyszerűsödés is megfigyelhető, hiszen a régi képírás és szótagírás jelenik meg például az emotikonokban, de az internet régi műfajokat is felélesztett (fórum, poszt stb.), hol tágabb, hol szűkebb formában. Egy másik tény, hogy a nyelvi változások most már egy generáción belül zajlanak, sokszor okozva ezzel megértési nehézségeket. Az idősebb generáció tagjai nem tartanak annyira lépést a technikai fejlődéssel, így az ennek hatására átalakuló kifejezéseket sem értik (pl. müxik ’működik’). Ezt egészítette ki Veszelszki Ágnes a ’szeretlek’ jelentésű „lávcsi van” személytelen szerkezet példájával. Balázs Géza szerint a nyelvi széttartás onnan kezdődhetett, hogy a generációk már nem egy háztartásban élnek, és ezt fejeli meg még az információs technológia fejlődése. Egy másik probléma lehet az is, hogy a gyermekek nagy része manapság a médiából tanul beszélni (ez különösen a szinkronizált filmeknél probléma, hiszen a szájmozgás és a gesztusok sokszor nem egyeznek a hallott szöveggel). Így nem magyar kultúrán szocializálódnak, s ez később megértési problémákhoz is vezethet.

A technikai fejlődés persze a kézírásra és a helyesírásra is hatással van. Veszelszki Ágnes arra is rákérdezett a kérdőívben, hogy a válaszadók milyen gyakran írnak kézzel. Az eredmény elgondolkodtató: a megkérdezettek 44%-a mondta azt, hogy egyáltalán nem ír kézzel levelet, és 4%-uk (26 fő) azt, hogy semmilyen szöveget nem ír kézzel. Balázs Géza pedig egyenesen feltette a kérdést: vajon meddig tart még a kézírás, hiszen vannak olyanok, akik már egyáltalán nem tudnak kézzel írni, s talán a diszlexia és a diszgráfia manapság divatos problémái is innen fejlődhettek ki. Veszelszki Ágnes később még hozzáteszi, hogy a kézírásnak már egyfajta nosztalgikus hangulata van, hiszen a kézzel írott levél manapság kuriózumnak számít, hiszen a levélíró energiát, figyelmet szentelt a levélre, összerendezte a gondolatait. A materiális, kézzelfogható, „hagyományos” levél egyszerűen más, mint egy elektronikus levél.

A magyartanárok is panaszkodnak, hogy romlik a diákok helyesírása. Az érettségi dolgozatok is tartalmaznak „6ása”, „nemtom”, „asszem”, „télleg” írásmódú alakokhoz hasonló szavakat. Arra a kérdésre, hogy emiatt nem kell-e elfogadóbbnak lennünk a helyesírást illetően, Balázs Géza reagált. Szerinte a helyesírás próbál alkalmazkodni a változásokhoz, azonban olyan gyorsan, ahogyan a technika változik, ez lehetetlen (hiszen egy helyesírási szabályzat is hosszú évekig készül). Csányi Vilmos szavait is idézte, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a technikai fejlődés bizonyos mellékhatásokkal is jár. Ezektől nem kell félni, de a figyelmet mindenképpen fel kell hívni rájuk. Ilyen például az ún. addikció (vagyis a függőség), amit napjainkban tapasztalunk: nem érezzük jól magunkat, ha nem „posztolhatunk” vagy „lájkolhatunk” valamit a közösségi portálokon, nem jó, ha nincs állandóan bekapcsolva a mobiltelefonunk stb.

A technikai fejlődésnek köszönhetően tehát visszatérés tapasztalható a korábbi műfajokhoz (pl. fórum), a korábbi írásmódokhoz (képírás, szótagírás), és manapság az érzelmeinket is ki akarjuk fejezni írásban is. A jeleket azonban jól kell használni, mert könnyen félreérthetőek lehetnek.

Pölcz Ádám


1 hozzászólás

#1 Andi 2010.09.12. 13:34:32

Meghallgattam, nagyon tetszett. Lesz folytatás? Mert annyira időszerű a téma!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra
korrektor verseny