páros testrészek megnevezése

Kék a szeme, mondjuk, pedig kettő van belőle, de a „kékek a szemei” nagyon furán hangzana. Mossa a kezét, de ha vki mentegeti magát, akkor úgy mondjuk, hogy mossa kezeit. Keresztbe tette a lábát, mondjuk, pedig egy lábat nem lehet keresztbe tenni. De hol van az a szabály, ami kimondja, hogy a páros végtagjainkról, testrészeinkről úgy beszéljünk, mintha csak egy volna belőlük?

A magyar nyelv finnugor sajátossága, hogy a páros testrészek nevét eredetileg egyes számban használjuk: fáj a lábam (nem lábaim). Ebből következik, hogy a testrészek (páros ruhaneműk) közül az egyiket „félnek” nevezzük: fél lábon áll, elveszett a fél kesztyűje… A szólások is őrzik ezt a hagyományt: füle botját sem mozgatja, lábbal tipor, nem jön álom a szemére… Ez merőben különbözik az indoeurópai nyelvek szemléletétől. A magyar nyelvi rendszerszerűség azonban a későbbiekben megbomlott, s ma már sokszor alaki egyeztetés figyelhető meg a testrésznevek között: fáznak a kezeim. Ez a jelenség az irodalomban is felbukkant, pl. Adynál: add nekem a szemeidet… Érdemes őrizni az eredeti formákat, és a többes számú egyeztetést csak hangsúlyozni kívánt esetekben használni (pl. a kezeimben tartottam…). A kérdésről a nyelvművelő szakirodalom bőven tájékoztat, pl. páros testrészek nevének egyes v. többes száma (Nyelvművelő kéziszótár, 438.), páros testrészek, ruhadarabok neve (Magyar nyelvhasználati szótár, 196).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.