e-nyelv.hu

lábtyú ~ lábtyű 2.

2009. 12. 18.

Utánakeresvén régi szótárakban a lábtyú/lábtyű szónak, rábukkantam a Nap Kiadónál mëgjelënt Ballagi-szótárban (A magyar nyelv teljes szótára, 1873) a lábtyúra, ugyanakkor a lábtyű nincs benne. Hasonló a helyzet ëgy másik Ballagi-szótárral is (Új teljes magyar és némët szótár 1905), ebben is csupán a lábtyú és a lábtyúművész szerepel.
De a Czuczor-Fogarasi-szótárban is kizárólag a -tyús változat található.
Valószínűleg a fönnebb említëtt szótáríróknak is fülsértőnek tűnt eme szó hangzása; nëm így a mai köznépnek.
Kb. úgy hangzik a lábtyű (lábtyú helyett), mint az ajkű (ajkú helyett) vagy az arabül (arabul helyett).

Korábbi válaszomban megírtam, hogy a lábtyű szó a nyelvújítás korában keletkezett, s egy darabig mind lábtyú, mind lábtyű alakban előfordult. A Magyar Nemzeti Szövegtárban a lábtyú egyszer sem található meg, míg a lábtyű hétszer. A régebbi szövegeket tartalmazó Magyar Irodalmi és Köznyelv Nagyszótárának korpuszában az arány 1:5-höz a lábtyű javára – pl. Jókai Mór írásaiban. A magyar nyelvújítás szótárában (Szily Kálmán összeállítása) mindkét változat megtalálható – azzal a megjegyzéssel, hogy a Mondolat idején (1810-es évek) már lábtyű. Erre tehát nem lehet azt mondani, hogy „a mai köznép”…
A lábtyű szó mintája a kesztyű volt, melyben a kéz szó fölismerhető. Ennek -tyű szóeleméről a következőket írják: „Nincs köze ahhoz a -tyú, -tyű képzőhöz sem, amelyet a billentyű meg a kesztyűből vontak el a nyelvújítás korában, s amellyel a harisnyát nevezték el: lábtyú, lábtyű. Nem is olyan kis fejtörést okozott ez a szóelem a nyelvészeknek. Abban mindnyájan megegyeznek, hogy az utótag a tesz ige tev tövének előzménye. A kesztyű tehát történetileg így elemzendő: ’kéztevő’, vagyis kézre tevő (Fajcsek – Szende: Miről vallanak a magyar szavak? 1966. Gondolat. 51-52.).
Ezt az elemet valóban képzőnek gondolták a lábtyú szó megalkotásakor – tévesen, amikor a kesztyű „második elemét képzőnek vélték (mivelhogy a pattantyú, csengettyű végén egy valóban létező magyar -tyú, -tyű képző lappang) (Szilágyi Ferenc: A magyar szókincs regénye. Tankönyvkiadó. 1974). Ezek szerint a hiba a lábtyú alak megalkotásakor keletkezett, amikor egy elhomályosult szóösszetételi tagot képzőnek véltek.
Összességében: a régebbi és újabb szótárak nem egyformán rögzítik a szó alakját, mint ahogy Ön idézi is a Ballagi- és a Czucor-Fogarasi szótárakat. A nyelvhasználat sem egységes ebben. Hogy ki melyik alakot fogadja el, az attól függ, hogy a -tyú, -tyű elemet hogyan elemzi: képzőnek – ekkor a -tyú változatot tartja helyesnek, vagy szóösszetételi tagnak gondolja, mint ahogy a Magyar értelmező kéziszótárban is e változat található: „lábtyű fn tréf Lábbeli. [láb+(kesz)tyű]” (Magyar értelmező kéziszótár 2003. Akadémiai.).
(DÉ)
vissza a főoldalra