szégyenlős — szégyellős

2009. 06. 18.

Szégyenlős vagy szégyellős?

A szégyen főnévből keletkezett a szégyenl ige, mely hasonulással lett a mai formájú szégyell. A melléknévi alakot viszont az eredetibb tőből képezzük: szégyenlős – ez a köznyelvi, általánosan használt, szótározott változat. Néhány más szóban is megmaradt az -n: szégyenletes, szégyenlősködik.
Az igető kettőssége miatt azonban szórványosan előfordul a szégyellős változat is, főleg irodalmi példákat találhatunk rá – népdalszövegekben, és Szabó Magda is így használta több művében. E változat kicsit régies, illetve tájjellegű hatású.
Az összehasonlítás kedvéért: a Magyar Nemzeti Szövegtárban a szégyenlős a ragozott alakjaival 286-szor, míg a szégyellős 53-szor fordul elő.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra