egyházi ének, egyházzene

Mikor válik egy fogalommá egy jelzős szerkezet, azaz kettő helyett lehet-e egybe írni. Konkrétan: Az „egyházi ének” mint specifikus jelenség vagy mint felekezeti iskolákban jelenlévő tantárgy, teljesen egy fogalom és egy konkrét „műfajra” utal. Nem arról van tehát szó, hogy a helyszínt akarjuk jelezni mint pl.: „utcai zenélés” (érdekes, hogy itt megtörtént az összevonódás „utcazene” formában, ha jól tudom).

Az -i képzővel létrejött egyházi melléknév egyik jelentése a Magyar értelmező kéziszótár szerint ’az egyházban szokásos (módon végzett)’. Az e melléknévvel alkotott kifejezések különírandók, mint pl. az egyházi ének. Ugyanilyen formában lehet egy tantárgynak is a neve, amelyben egyházi énekeket tanítanak/tanulnak. Az egybeírás akkor jönne szóba, ha a jelentésváltozás nagyobb mérvű lenne.
Létezik viszont az egyházzene szó. Ha ennek mintájára akarnák a tantárgy nevét megalkotni, akkor az egy egyelőre nem szótározott egyházének szóalak lenne.
Az utcazene azért nem jó példa az egyházi ének esetleges egybeírására, mert az két főnév kapcsolatából jött létre, nem szerepel benne az -i képzős melléknév.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.