e-nyelv.hu
Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván: Vörcsesztert az Ósönből

(Ny)elvi kérdések 2009/04.

2009.02.15. 8 hozzászólás

A hétköznapokban elég átgondolnunk a mondandónkat, és máris megszólalhatunk, hiszen az anyanyelvünket használjuk — mindaddig, amíg bele nem ütközünk egy idegen szóba. Ilyenkor döntésre kényszerülünk. Olyan legyen a kiejtésünk, mint a forrásnyelvi beszélőké, vagy magyarosítsunk? Aki szereti a Worchester mártást, annak az étteremben nem érdemes megkockáztatnia a lassú kiszolgálást a helyes [vuszter] alakkal, mert esetleg nem fogják megérteni. Ha éhes, jobb a [vörcseszter]. Ezek szerint van, ami a helyesnél is jobb? És egyáltalán mi az, hogy helyes?


Egyesek amellett kardoskodnak, hogy a Göteborg helyesen [jőteborj], hiszen a svédek így mondják. Valóban, de akkor ugyanezen szabály alapján Ingrid Bergman neve [berjman]. Kár, hogy nálunk senki nem ejti így. Mások van Goghot büszkén [fanhoh]-ként emlegetik, csak azt felejtik el, hogy a festő keresztneve ennek megfelelően nem [vinszent], hanem [finszent]. Se ezekkel ne hozzuk zavarba tudálékos ismerősünket, se a Haas & Czjzek kiejtésével (megfejtés: [hász és csizsek]), de azt megkérdezhetjük, hogy miért ajánl mást, mint ami a megszokott. Azt fogja felelni, hogy az a művelt változat. Mi többiek tehát műveletlenek vagyunk?


Az angolos [ósön] alaktól sokan viszolyognak, hiszen az Auchan „helyesen” [osa(n)]. Ha azonban a „helyes” jelentése ’forrásnyelvi’, akkor hamar rájövünk, hogy többnyire túlságosan az írásképhez ragaszkodunk, vagyis pontosan a műveltségünk miatt vagyunk bárdolatlanok! Ezért ejtünk hosszan egy eredetileg rövid hangzót (hobbi, meccs, propeller), mondunk ki egy néma betűt (Milne, Porsche, Verne), vagy csereberélünk össze hangokat (Ganz: [c] helyett [z], Siemens: [z] helyett [sz], strand: [t] helyett [d]).


Néha azon kapjuk magunkat, hogy valamit másként ejtünk, mint ahogy az időközben megváltozott forrásnyelv, ezért lassan elkezdünk módosítani. A [kecsöp] így lesz [kecsap], a [kovboj] [kauboj], a [sevrolet] pedig [sevrolé]. Ez természetes következménye a gazdasági, politikai és művelődési kapcsolatok világméretű összefonódásának, bár nem szükségszerűen. A holland [bosz] — leírva Bosch — nálunk ma is [bos], a konkvisztádor véletlenül sem [konkisztádor], ahogy a spanyolok ejtik, és a viccbeli inas valószínűleg örökre [zsán] marad, pedig a Jean franciául [zsa(n)]. Külön érdekesség, ha a forrásnyelvben egy új nyelvváltozat válik mintává. A hot dog esetében mindkét <o> kiejtése [o], mert akkor került a magyarba, amikor a brit angol volt az irányadó, a Red Hot Chili Peppers névben viszont [á], mert ma már az amerikainak van nagyobb presztízse.


A szavaknak gyakran kettőnél is több kiejtése létezik. Az angol licence hol [licenc], hol [licensz], hol [liszensz], hol pedig [lájszensz]. A négyféle beszélő közül az első a hagyományőrző, aki tiszteleg a licentia poetica ’költői szabadság’ kifejezésből ismert latin eredeti előtt. A második a diplomata: félúton megáll az ősforrás és az abból táplálkozó élő nyelv között. A harmadik a reformkori fontolva haladó, aki újítóan utánozza az angolt, bár az [i]-vel jelzi, hogy magyar. A negyedik az elsőhöz hasonlóan konzervatív, csak éppen a forrásnyelv hagyományait ápolja. Őt szokás sznobnak minősíteni, mert olyan hangsort hoz létre, amely kirí a magyarból. No de akkor sznobok találmánya az is, hogy a byte [bájt], a file meg [fájl]?


Hogy a többféle hangalak milyen cikkcakkosan határolja el a műveltség és a műveletlenség birodalmát, azt ékesen bizonyítja az injekció-injektor páros. Sebész professzor ismerősöm, aki több száz latin kifejezést használ, az első szót kizárólag [inekció] formában mondja, míg a másodikból a képzetlen segédmunkás sem hagyja el a [j]-t, holott mind a két szó az iniectare ’beledob’ ige származéka.


Általában azt hisszük, hogy elég megállapítanunk az eredeti nyelvet, és jó lesz a kiejtésünk. Csakhogy manapság sok a nemzetközi szó, amelynek nem egyértelmű a származása. A Deluxe TV német csatorna, ezért a kiejtése [déluksz]. Ám a deluxe számos nyelvbe bekerülve világszerte a legkülönfélébb márkanevek része lett, így érthető, ha valakinek inkább franciásan [dölüksz] vagy angolosan [díláksz].


Vagy ott van a latin, amely évszázadokig bővítette a magyar szókincset — felemás eredménnyel. Jellegzetes -us végződése [us] és [usz] alakban egyaránt meghonosodott: adjunktus, periódus, tubuscirkusz, himnusz, szervusz. A szavak belsejében is nagy a zűrzavar: apostol, demonstrál, ipseabszolút, perszóna, regisztrál. A latin [sz] magyarul lehet [z], [zs], sőt [cs] is: illúzió (< illusio), rózsa (< rosa), virgács (< virgas). Az sem példátlan, hogy egyazon szócsalád tagjai különböznek egymástól: géniuszzseniális; ministrálminiszter; muzsikamuzikális. Nem csoda, ha ezek után elbizonytalanodunk: státus vagy státusz; spojler vagy szpojler; spré vagy szpré? Van, akit megbotránkoztat a [milleneum] forma a [millennium] helyett, és noha több az –ium végű latin jövevényszó (alumínium, evangélium, kollégium), –eum is akad elég ahhoz, hogy azok csengjenek a fülünkben (jubileum, linóleum, petróleum).


Bárki a bunkóság vagy a sznobság vádjába keveredhet, de mindkettőre van enyhítő körülmény. Az elsőre az, hogy sok műveletlen forma nyelvtörténetileg a művelt vagy semleges változat. A [teknika] a görög <χ>, azaz khí hangértékét őrzi, amely [h]-val színezett [k], nem sima [h]. Mellesleg a szót [k]-val ejti az összes újlatin nyelv. (Ha tudnák szegény portugálok, olaszok, franciák, hogy milyen bunkók! Vagy inkább őskövületek?) Nem mellesleg: az eucharisztia a bíboros-prímás szájából is [eukarisztia].


Másrészt jobb arisztokratának tűnni, mint kocsisnak. Amennyire kényeskedő az [a] helyén megszólaló [á] a kaszinó, a taxi vagy a valcer szavakban, annyira „ápol és eltakar” a Fassbinder (német rendező), a Panalpina (svájci szállítmányozó cég) vagy a SARS (’atipikus tüdőgyulladás’) esetében. Ez azonban nem mindig lehetséges. Példa rá az a riporter, aki a gyermekkorától műkorcsolyázó, de immár nővé érett Anett Pötzsch (az utolsó öt betű ejtése [cs]) láttán így szólt: „Hogy megnőtt a kis Pötzsch!”


 


A szerző szakfordító-tolmács, nyelvtanár, főállásban az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda lektora és az ELTE BTK nyelvész doktorjelöltje.



Töltse le a cikket pdf-formátumban:
Horváth Péter Iván: Vörcsesztert az Ósönből




Horváth Péter Iván további cikkei

8 hozzászólás

#1 Elmer 2009.08.18. 20:57:56

Tetszik a cikk! Mindenesetre valamit kellene csinálni a fájllal és a bájttal, mert ezeket húsz éve nem tudom megszokni, és ezzel nem vagyok egyedül.

Csak a pontosság kedvéért megjegyzem, az utolsó mondatban idézett poént Gálvölgyi János mondta annak a riporternek a hangján, első paródiái egyikében.

#2 medwe 2010.01.22. 23:26:08

Nagyon tetszett, élmény volt, köszönöm!
Az ilyen témájú írásaimban mindig megemlítem (bár ez itt ugye sajnos nem az én művem, hadd tegyem itt is) valamit rosszul ejteni közel sem olyan kínos, mint a másik embert kijavítani. Sokszor rosszra.

#3 kerek 2013.06.27. 21:42:24

Hiánypótló cikk! Csak annyi kiegészítés, hogy a Worcester szósz nevében nincs “h” betű, mint ahogy a helységnévben sincs, ahonnan származik (teljes nevén Worcestershire)

#4 Mányoki Kazor 2013.07.03. 10:35:34

Worcester sauce /ˌwʊs.təˈsɔːs/
Göteborg [jœtəˈbɔrj]
Ingrid Bergman [ˌiŋːɹid ˈbæɹːʝman]
Vincent Willem van Gogh [ˈvɪnsɛnt ˈʋɪləɱ vɑŋ ˈɣɔχ]

#5 Mányoki Kazor 2013.07.03. 10:44:45

„A [teknika] a görög , azaz khí hangértékét őrzi, amely [h]-val színezett [k], nem sima [h]. Mellesleg a szót [k]-val ejti az összes újlatin nyelv.”

Tévedés! Románul: tehnică [tehnikə], tehát sima h-val.

#6 Mányoki Kazor 2013.07.03. 10:48:50

ocean [ˈəʊ.ʃən]
Auchan [oʃɑ̃]

#7 Mányoki Kazor 2013.07.03. 11:05:47

„A hot dog esetében mindkét kiejtése [o], mert akkor került a magyarba, amikor a brit angol volt az irányadó,…”
A brit angolban nem a magyar o-val ejtik, hanem a magyar „a” hanggal, tehát: /hɒt dɒɡ/.

#8 Retiarius 2014.02.20. 12:41:27

Annyit tennék hozzá-bár elég régi már a cikk-,hogy az említett Bosch nem holland ,hanem valóban német cég,így helyes a “bos” kiejtés.Ellenben Hieronymus Bosch nevével,aki németalföldi-lévén Hollandia ,mint ország ekkor még nem létezett.Az ő neve ‘s Hertogenbosch nevéből származik,viszont éppen hollandul hívják őt gyakran Jeroen van Akennek vagyis Acheninek.S mivel Bosch az 1400-as években élt így nevének kiejtése is vitatható,aszerint,hogy a mai hollandot(amely bosznak ejtené),a németet-mivel a középkori holland nép és nyelv nem volt más,mint spanyol gyarmat német néppel,nem különült el olyan élesen a németségtől a holland,mint ma-tekintjük helyesnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

vissza a főoldalra
korrektor verseny