e-nyelv.hu
nyelvhelyesseg

Zimányi Árpád

Nyelvhelyesség

Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola

2006., Eger


A könyv fejezetei érintenek minden, a választékos nyelvhasználattal és igényes beszéddel kapcsolatos gondot és kétséget, így minden magyarul beszélő vagy a magyar nyelvvel ismerkedő olvasó számára hasznos útmutató lehet e kötet.
Minya Károly ismertetője:

Zimányi Árpád Nyelvhelyesség című könyve, főiskolai jegyzete a hagyományos és a korszerű nyelvművelést ötvözve nyújt alapvető ismereteket az olvasó számára. Ezen alkalmazott nyelvtudományi ág létét sokan megkérdőjelezik, azonban ha valaki alaposan elmélyed e könyv ismeretanyagában, egyértelműen azonosulhat azzal a gondolattal, amelyet Pusztai Ferenc 2006 decemberében a Lőrincze-díj átvételekor mondott: „Nemcsak az idegen nyelvet lehet törni, hanem a magyart is.”

A könyv fejezetei érintenek minden, a választékos nyelvhasználattal és igényes beszéddel kapcsolatos gondot és kétséget. Így mindenki számára útmutató.

A nyelvművelés és nyelvhelyesség fogalmának a meghatározás indítja a könyvet a legfrissebb szakirodalom alapján, csoportosítva és értelmezve a különböző regisztereket (nyelvhasználati változatokat, szinteket). Ezt követi a tulajdonnevek és köznevek taglalása, majd az egyik legvitatottabb s az átlagembereket leginkább izgató probléma tárgyalása következik: az idegen szavak használata. Először a kiejtésükkel kapcsolatos általános tudnivalókkal ismerkedhetünk meg, azonban a téma fontosságát jelzi, hogy később, a II. fejezetben újra szóba kerül, ezúttal a szükségességéről, jelentéséről és a magyarításokról értekezik a szerző.

A helyes szóhasználat tudnivalóit magában foglaló egységben olyan tipikus nyelvhelyességi kétségek és vétségek kerülnek terítékre, mint a szótévesztés, a divatszók használata, a közhelyek, a terpeszkedő kifejezések, a szólások helyes használata.

A következő fejezet az alaktani ismeretekről tájékoztat: többek között az ikes ragozásról, a suksük-ragozásról, a nák-olásról, az igekötők használatáról és az utóbbi idő egyik leggyakoribb szóalkotási módjáról, a mozaikszavakról.

A nyelvi szintek sorában a zárófejezet természetesen a mondattané. Itt a befejezett és a beálló melléknévi igenevek használatát mutatja be Zimányi, majd a határozói igenév és létige használatát, amihez a legtöbb nyelvművelő babona kapcsolódik.

A könyv tekinthető stílusgyakorlatkönyvnek is, főleg akkor, ha az érdeklődő olvasó, tanuló beszerzi a hozzá készült Nyelvhelyességi gyakorlókönyvet is. Ez alapján felmérheti, hogy milyen fokú a magyar nyelvi ismerete, legalábbis a választékos és igényes, azaz normatív nyelvhasználatot alapul véve.

Új hozzászólás

vissza a főoldalra