„és”,”s” és a vesszők

Jól emlékszem vajon, hogy az „és”, ill. „vagy” kötőszó elé vesszőt kell tenni, ha nem felsorolásról van szó? (Pl. alárendelt mellékmondatok esetében.)

Az „és”, „s”, „meg”, „vagy” az a négy kötőszó, amelyeknél a vesszőhasználat attól függ, hogy tagmondaton belül állnak-e (ilyenkor nincs előttük vessző), vagy pedig tagmondathatáron szerepelnek (ilyenkor viszont ki kell tenni a vesszőt). (A „vagy” például az előbbi mondatban is tagmondathatáron áll, azért tettem eléje vesszőt.) Az előbbi esetre felsorolásként is hivatkozhatunk, de fontos, hogy a felsorolt elemek szavak vagy szószerkezetek legyenek, nem pedig tagmondatok.

A szabályzat 243. b), valamint 247. d) és e) pontja pont e négy kötőszó használatát ismerteti, és az alábbi példákat hozza:

„Az ebédre nem kell senkit is megvárnom, / *és* mindnyájan várnak énrám, hogyha késem. Éj van-e, *vagy* szemem világa veszett ki?” (Önálló tagmondatok határán tehát vessző kell eléjük, akár mellérendelésről, akár alárendelésről van szó.)

Másfelől: „A tésztára sok mákot *és* cukrot szórt. Ég *és* föld között lebegett. A rózsának, a szegfűnek *vagy* a levendulának az illatát szereted?” (Tagmondaton belül, pl. felsorolás esetén nincs vessző e kötőszók előtt.)

Amint a szabályzat is megjegyzi, néha nem könnyű eldönteni, tagmondathatárról van-e szó, pl. „Bevágta az ajtót, *és* dühösen elrohant.” De: „Hirtelen fölugrott *és* elrohant.” Általában ha az állítmánynak saját vonzata van (mint fentebb az „ajtót”), azt önálló tagmondatnak tekintjük, így vesszővel választjuk el a szomszédos tagmondattól.

A további részleteket az Osiris-féle Helyesírás 324–326. oldala ismerteti, illetve ennek összefoglalása itt olvasható:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Vessz%C5%91
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.