drágalátos, (sic!)

Kérem, legyenek kedvesek megírni nekem, hogy miből lett a „drágalátos” magyar szó, melyet nagyon furcsának találok, és nem tudom mit is akar jelenteni. Azt tudom, hogy hogyan használjuk, pl. „a drágalátos kollégád bejelentés nélkül ment szabadságra”, de örülnék ha lenne rá magyarázat, hogy mit is jelent ez. Azt még hozzátenném, hogy az élőbeszédben kizárólag hosszú ó-val hallottam kiejteni, miközben a helyesírása tudomásom szerint rövid o-val van.

Lenne még egy kérdésem. Sajnos nem tudom, hogy az újságcikkekben néhol megjelenő (sic!) szöveg mit jelent, mire utal. Legyenek kedvesek megírni nekem.

A drágalátos melléknevünk 1372 körül már felbukkan a nyelvünkben, előtagja a drága, utótagja pedig a lát szó származéka -s képzővel. Az összetétel eredeti jelentése „értékes, látni érdemes” volt. Mostani jelentése régiesen „szeretett, drága”. Ismert azonban az ellenkező értelmű, gúnyos használata is: „érdemtelenül dédelgetett, elkényeztetett” (pl. a drágalátos fiacskád), vagy „egyáltalán nem szeretetreméltó, nem becsülést érdemlő” (pl. a drágalátos rokonaim). Zaicz Gábor (főszerk.): Etimológiai szótár, Tinta Kiadó, Budapest, 2006; A magyar nyelv értelmező késziszótára, 2., átdolgozott kiadás, Akadémiai, Budapest, 2003)

A sic! latin eredetű szó [ejtsd: szik], jelentése: így!. Egy szövegben – rendszerint zárójelben – a betű szerinti hűségre emlékeztet (Bakos Ferenc: Idegen szavak szótára, Akadémiai, 2. átdolgozott kiadás, Budapest, 2002), illetve a nyomdászatban annak jelölése, hogy nem javítandó, pl. a hibás írásmód szándékos, ezért is van zárójelben (Tótfalusi István: Idegenszó-tár, Tinta Kiadó, Budapest, 2005).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.